SAVED BY 𝘠𝘖𝘜

chapter 8 - scar

Kyle a jachtján egy kisebb közösségi rendezvényt szervezett, ahova nagyon régóta vágyott személyeket sikerült meginvitálnia. Egy ideje már készültünk a csapattal erre az eseményre, de sosem tudtuk megfelelően kivitelezni. Jacky az elmúlt hetekben felvetette a kollaboráció lehetőségét, amin mindannyian erősen eltöprengtünk. Számításba vettünk pár előadót, akiket megkörnyékezhetnénk, Kyle pedig sikeresen össze is hozta, hogy a kiszemeltjeink egy időben, egy helyen legyenek. Bevallom nem kicsit tartottam a személyes kontakttól, valamint, hogy olyan beszélgetést tudjak majd felépíteni, amivel akár csak az egyiküket is megnyerhetem. Olyan emberekről van szó, akik már sokkal régebb óta benne vannak a szakmában, és jelentős elismeréseket nyertek el a karrierük alatt.

Szerencsére az idő is nekünk kedvezett, így biztonságosan kievezhettünk a nyílt vízre. A program kezdetét még a nap folyamára helyeztük el, hogy mielőtt belefolyunk az éjszakába a naplemente mindenkinek egy kellemes látvány lehet, amelyre a rohanó mindennapokban nem biztos, hogy szert tehetnek. Ez természetesen Garrett és Jacky ötlete volt, akik még a legapróbb dolgok mögé is képesek jelentést bújtatni, amivel a tekintetemet növelhetik.

Rafael nagyon elszeretett volna velem jönni, de tudtam, hogy ez az alkalom a figyelmem egészét megköveteli, ezért nehéz szívvel ám, de meg kellett vele értessem, hogy nem jöhet. Tara személyes okokból nem tudott volna rá vigyázni, Christinaék pedig elutaztak a hétvégére, így egy darabig úgy volt, hogy le kell fújni az egészet. Szerencsére az én drága szerelmem felajánlotta, hogy majd ő vigyáz rá, és csinál neki egy fiús napot, hogy még véletlenül se hiányolhasson engem. Magam is bepillantást kaphattam ebbe a tervbe, ahol a játszóháztól kezdve az állatkertig, minden klassz program megtalálható volt. Sokkal nyugodtabban fókuszáltam a mi dolgunkra, tudván, hogy jól ellesznek majd.

Kyle luxushajójára érve a felbérelt pincérség egyből egy tálca pezsgővel köszöntött. Levettem egy frissen buborékozó poharat, majd a hajó szíve felé haladtam, mögöttem Atlasszal. Mivel nem akartam nagyzolónak tűnni a potenciális dalpartnereim előtt, megkértem Atlast, hogy erre az estére tegye félre a formaruháját, és valami sokkal komfortosabb és alkalomhoz illő outfitet állítson össze. Természetesen eleinte akadékoskodott, de hamar rájött, hogy nehezen tágítok a döntésemtől. Ritkán látom hétköznapi öltözékben, ezért amikor megláttam egy Ralph Lauren pólóban és vászon nadrágban, köröm cipővel kétségtelenül kikerekedtek a szemeim. Arra is megkértem, hogy a pisztolyát is hagyja otthon, de ahhoz ragaszkodott, viszont, hogy hova rejtette el azt meg nem tudtam volna mondani.

Kyle egész sok embert a helyszínre gyülekeztetett, biztos voltam benne, hogy még olyanokat is, akiket nem is ismer. A kialakított társalgóba érve rábukkantam, ahogy épp Garrett-tel és egy ismeretlen nővel beszélgetett. Már messziről feltűnt, hogy mindketten a szakmai kiállásukat helyezték felszínre, így azzal a feltételezéssel közelítettem meg őket, hogy az egyik fontos vendégünkkel is találkozhatok. Először Garrett figyelt fel rám, aki egyből mosolyogni is kezdett az irányomba.

— Á, itt a mi sztárunk! — szólalt fel, mivel addig csak figyelmesen hallgatta a nő és Kyle beszélgetését.

Garrett kijelentésére mindketten felém fordultak, Kyle pedig bemutatásra kész pozícióba állt.

— Penelope, Ő itt a kliensem, Lucía Cortez. Lu, a hölgy Penelope Oakley.

Mosolyogva kezet fogtunk, majd mindketten egymás visszafogott felmérésébe kezdtünk. Penelope külsőre a teljes ellentétem volt: szőke, hosszú haj, világos bőrszín, tengerkék szemek. Kicsit Dianara emlékeztetett, annyi különbséggel, hogy ő kevésbé tűnt a tipikus szőke mentalitás megtestesítőjének.

— Sokat hallottam már rólad, főleg amikor berobbantál a köztudatba. — jegyezte meg elismerően.

Ugyan én nem mondhattam el róla ugyanezt, mivel teljesen más kategóriát képviselünk, az előzetes kutatásomat elvégeztem, és megtanultam róla fontosabb információkat, valamint a számait is meghallgattam, elemeztem.

— A te munkásságod is példaértékű, és nagyon örülök, hogy megismerhettem a Cold előadóját.

Penelope arcára őszinte döbbenet ült ki a dala említésére, azt azonban hamar felváltotta egy kíváncsi pillantás, ravasz mosollyal kísérve.

— Miért az ragadt meg? A legtöbben azt sem tudják, hogy én írtam. Rövid ideig trenddé vált, aztán elvesztette a figyelmet. — magyarázta a lepettsége okát.

— Szerintem sokkal többet tartalmaz a szövege, minthogy csak egy trendhez társítsák. Magam is megtapasztaltam, hogy szeretnek a kamera előtt tátogni a dalokra, sokan azonban nem értik és nem értékelik a szövegek mögötti valódi jelentést.

— Hasonlóan látom én is. — bólintott egyetértően. — A szórakoztatóipar márcsak ilyen, mindenki annyit vesz ki a munkánkból, amire neki szüksége van. Ha valaki boldog pillanatnak éli meg a szenvedésem, ám legyen, nekem megéri.

A gondolkodásmenete szokatlan volt számomra, azonban megértettem az álláspontját. Amikor kitárgyaltuk a többiekkel, hogy szerintünk kivel tudnék a legjobban dolgozni, Penelope nem került a top háromba több szempontból sem, a beszélgetésünk során azonban elkezdtem a fejemben átértékelni a listát, és egyre inkább arra kezdtem hajazni, hogy a furcsa párosítástól eltekintve mennyi mindenben kiegészíthetnénk egymást. Természetesen nem akartam az első embert követően már elzárkózni mindenki mástól, de ahogy elmélyültünk a beszélgetésünkben Penelope egyre inkább a megfelelő választásnak bizonyult.

Miután minden beszélgetésen végigértem a közben elfogyasztott pezsgők hatását egyre élénkebben éreztem. A hangos zene, a tenger látványa, valamint a cikázó fényeffektusok miatt a fejem iszonyatosan lüktetni kezdett, ezért egyedül elindultam a jacht másik végébe, hogy egy kicsit kitisztuljon az agyam. Azon a részen elég sötét volt, a mozgásom is ingoványnak bizonyult az alkohol miatt, a magassarkú pedig nem segített a helyzetemen. Hirtelen elborult a fejem, és elvesztettem a kontrollt a mozdulataim felett, így a fém korlátnak estem, de valaki hátulról biztosított, hogy nehogy megsérüljek, vagy rosszabb esetben a vízbe zuhanjak.

— Jól vagy?

Atlas aggódó hangja szakította meg az addigi csendet. Miután segített, hogy ismét biztosan a lábaimon álljak, egymással szembe kerültünk, felettébb kevés távolsággal közöttünk. A kezei még mindig a hátamon pihentek, én pedig az arcát vizsgálgattam, attól függetlenül is, hogy szinte semmit nem láttam belőle, kivéve azt a csúnya heget, ami a bal szeme alatt helyezkedett el. A pillanat hevében finoman megérintettem a heget, pedig tudtam, hogy mennyire nem szereti, ő ennek ellenére azonban hagyta.

— Sosem mondtad el hogyan szerezted. — mondtam már-már suttogva.

— Te sem. — céltudatosan simított végig a felfedett hátamon található apró vágáson, anélkül, hogy látta volna abban a pillanatban.

Őszintén szégyelltem a hegemet, hiába nem volt túl nagy és nem is látható helyen helyezkedett el. Eddig még Jude sem vette észre, ezért meglepett, hogy Atlas pontosan tudta hol van.

— Nathaniel volt... — mormogtam az orrom alatt a földre tekintve.

Atlas nem mondott semmit, ezért felpillantottam rá. Az állkapcsa teljesen megfeszült, a testbeszéde pedig arról árulkodott, hogy felbőszítettem Nathaniel említésével. Hirtelen ellépett tőlem, de nem csak egy apró lépésnyire, hanem szabályosan egy méternyi távolságra.

— Te lehet, hogy azt hiszed megbocsátottál nekem azért amiket tettem Nathaniel oldalán, de én sosem fogok magamnak. — jelentette ki végszóként, majd elsétált, holott máskor kérésre sem válna el az oldalamról.

Annyiszor próbálkoztam már megértetni Atlasszal, hogy ő is érdemel megbocsátást, képtelen ezt elhinni. Azt hiszi, hogy ugyanolyan szörnyeteg, mint Nathaniel, pedig már rengetegszer bebizonyította, hogy nem az. Mindig amikor már azt gondolom, hogy végre megtörik a jég, ő újra elzárkózik és önsanyargatásba kezd. Megérdemli, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon a bűntudat lesújtó terhétől. Megérdemli, hogy boldog legyen, én pedig mindent megfogok tenni, azért, hogy ez bekövetkezzen.