Első találkozás (novella)

Szuperanyu

Kamill

Samantha szüleinek a háza valami elképesztően csodásan néz ki. Magas boltozat, krémszínű falak és csodás nagy ablakok. Egy tündéri Golden Retriever fogad minket, ahogy kiszállunk a kocsiból.

- Szia Kopé. – nevet fel Damien. – Még mindig ugyanolyan izgatottan jössz elém, mint eddig te kis csoda. Kamill, hagy mutassam be a világ legjobb kutyáját, Kópét.

Mosolyogva megyek oda hozzájuk, hagyom, hogy a kutyus megszaglásszon, aztán megvakarom a fülét. Helyeslően ugat egyet aztán elindul a ház felé, ahol az ajtóban már ott áll Mr. és Mrs. Cannon. A gyomrom liftezik, de ahogy látom a meleg tekintetüket, a feszültség szépen lassan felenged.

- Damien, már vártunk titeket nagyon. – fogadja melegszívűen Mrs. Cannon Damient. – És Kamill, istenem de gyönyörű vagy, szerencsés flótás ez a fickó itt. – von Mrs. Cannon egy meleg ölelésbe.

- Örvendek, Mr. és Mrs. Cannon. Részemről a megtiszteltetés, hogy megismerhetem önöket.

- Jaj ne viccelj, hívj csak minket Thomasnak és Sabrinának. – egy mackóölelést kapok Thomastól is. – Gyertek beljebb, ne itt kint álldogáljunk.

A belseje a háznak még szebb. Keveredik a modern és a régies stílus ami kellemes és otthonos hatást kölcsönöz a háznak. Kopé vidáman követ minket be és elfoglalja a nappaliban a kutyaágyát. Beterelnek minket a nappaliba, ahol már egy rakás sütemény vár minket. Összefut a nyál a számban, ahogy látom a négylapos krémeseket, almás pitét és kókuszkockát.

- Egyetek drágáim, az ebéd még fő, de rengeteg sütemény készült.

- Azt látom, de nem is baj, majd meghalok a süteményekért. – nevettem fel és bele is kóstoltam mindegyikbe. – Ezek isteniek, mindenképpen elkérem a recepteket.

- Oh nagyon szívesen adom, de ha van kedved, egyszer megsüthetnénk együtt.

- Nagyon szívesen. – fogom meg a hasam.

Nem kerüli el ez a mozdulat Samantha szüleinek a figyelmét és egymásra néznek. Mi is egymásra pillantunk Damiennel és aztán ő felsóhajt.

- Van egy hírünk. Kamill babát vár.

Döbbent csönd fogad minket, aztán könnybe lábad Sabrina szeme és szorosan megölel.

- Köszönöm istenem. – suttogja halkan, nem biztos, hogy akarta, hogy halljam. – Ez csodálatos hír. El sem hiszem, annyira örülök nektek. Damien elképesztően el volt keseredve mikor elvesztettük Samanthat és a kicsit. Annyira örülök, hogy lehetősége lesz apának lenni.

Thomas ebben a pillanatban ocsúdik fel és ölel át engem. Olyan az ölelése, mint egy nagy macié.

- Köszönöm. – suttogja nekem. – Nem is kaphattunk volna jobb híreket. Ha bármire szükségetek van, csak szóljatok.

- Mindenképpen fogunk – mondom nekik. – Ahogy azt is szeretnénk, hogy az élete részei legyetek. Szeretnénk titeket is felkérni arra, hogy a nagyszülei legyetek.

Összenéznek és Sabrina Thomas karjaiba roskad. Potyognak a könnyei, de mosolyog.

- Természetesen drágáim. Sose gondoltam volna, hogy lesz lehetőségünk nagyszülőknek lenni, de ez a legcsodálatosabb dolog, amit valaha csak kaphattunk volna a rengeteg dolog után. Bármikor számíthattok ránk.

A nap további része vidáman telik. Főzőcskézek Sabrinával, segítek befejezni az ebédet. Tárkonyos raguleves készült finom sült csirkével ami mellé még Thomas készített grill krumplit. Nem sokkal ebéd után elbúcsúztunk és hiába próbáltuk lebeszélni Sabrinát, egy hadseregnek elegendő étellel távoztunk tőlük. Még pakolásztak a konyhában, addig a nappaliban lévő könyvespolcokat böngésztem és csak foszlányokat hallottam a beszélgetésből.