Első találkozás (novella)

A kommunikáció a kulcs

Kamill

Tökéletesebb nem is lehetne az élet. Eljegyzett életem szerelme, megvettük az első közös otthonunkat, ahol remélhetőleg a kis családunkat fogjuk kialakítani.

Rengeteg doboz és egyéb kis dolog van, amit el kell pakolnunk, de hála égnek van időnk mindenre. A dolgozót, könyvespolcokat és fele konyhát már bedobozoltuk és átvittük. Damien rám bízta a hálószobánk összepakolását. Kicsit jobban rendszerezem, mint ö. Miután minden kényes dolgot és szex játékot jól elpakoltam észreveszek Damien szekrényének legalján egy ismeretlen nagyobb dobozt.

Ahogy kiveszem meglepődők a súlyán. Eddig ezt még egyszer sem láttam. Kezdd kicsit viharvert állapotban lenni. Kinyitom és elakad a lélegzetem. Fényképek, ajándékok, mozijegyek, mindenféle ilyen emlék van benne. Azt tudom, hogy a mi közös dolgainkat is gyűjti, de ezek itt sokkal régebbiek. Jó pár évre mennek vissza.

Végiglapozom a képeket és egy másik növel van egy fiatalabb kiadása a vőlegényemnek. Ölelkeznek, csókolóznak és az egyiken megkéri a kezét.

Összeszorul a szivem, nem értem ezek honnan vannak, vagy mikor készültek. Visszateszem őket és tovább nézelődök. Találok egy két ékszert, egy gyönyörű láncot és egy végtelen jellel ellátott karkötőt.

Komoly volt a kapcsolatuk ezzel a növel. Eddig csak annyit említett, hogy rövidebb kapcsolatai voltak előttem. Viszont most ez teljesen összezavart. Nem gondoltam volna, hogy már volt eljegyezve, hiszen fiatalok vagyunk mindketten.

Ezeken törve a fejem fogom a dobozt és kimegyek a nappaliba. Ott találom Damient, éppen pihen.

Ahogy belépek, felnéz rám, meglátja a dobozt és elsápad.

- Oh. – szalad ki a száján és megdörzsöli a halántékát. – Elfelejtettem, hogy ez a doboz ott van.

- Szivem, ki ez a nő veled a képeken? Régebbinek tűnik, nem mondtad sosem eddig, hogy már eljegyeztél egy másik nőt.

- Gyere Kamill, ülj le mellém és elmondom. – megpaskolja a kanapén levő helyet, odamegyek és leülök. – Már el akartam mondani, csak nehéz erről beszélni. Az összes kapcsolatom akkor ért véget, mikor erről az egy dologról a múltamból beszéltem. Már annyiszor megégettem magam, hogy nem tudtam, mit tegyek. Nem akarlak elveszíteni.

Megrémítenek a szavai és elszorul a szívem. A dobozt az asztalra rakom és odabújok hozzá.

- Kincsem, nem fogsz elveszíteni. Bármi is történt a múltban az hozzád tartozik. Kérlek oszd meg velem.

Kiveszi a könyveket, az izmai megfeszülnek és könny szökik a szemébe.

- Mindketten 18 évesek voltunk. Az iskolában ismerkedtünk meg, már akkor is azon voltam, hogy minél jobb életet tudjak megteremteni magamnak és a szeretteimnek. Dolgoztam amellett, hogy a végsőkig hajtottam magam a jó jegyekért. Az évfolyamomra járt ö is. Egy másik osztályba. Samantha. Sam. Egyik kivételes bulin futottunk össze amire elmentem és volt időm is ott lenni. Onnan hamarabb léptem le vele együtt. Valami azonnal átkapcsolt mindkettőnknél. Minden tökéletes volt, egyszerűen annyira egy hullámhosszon voltunk. Nem sokkal később összejöttünk és elkezdtük együtt tervezni a jövőnket. Érettségi után még mielőtt elkezdtünk volna mindketten dolgozni, elmentünk nyaralni. Utána munkába álltunk, de nem sokkal később Sam egyre gyakrabban lett rosszul. Hányingere volt reggel, kicsit megduzzadtak a mellei és nem jött meg a menstruációja. – élesen beszívja a levegőt aztán miután kiengedte és megnyugodott kicsit folytatja. – Terhes volt. Mikor kiderült már 9 hetes volt. Egyszerűen a fellegekben jártunk, mert mind a kettőnknek sikerült olyan munkát találni, amivel lehetett gyermekünk és ha úgy adódott volna, akkor én is el tudtam volna tartani mindkettőnket akár több évig is teljesen kényelmes körülmények között. Akkor adtam el az első programomat először és már abból szép mellékes jött a keresetem mellett. Szóval minden tökéletes volt. Megkértem a kezét az egyik családi vakációnál. Minden rendben volt a hetedik hónapig. Reggel elment dolgozni, én otthon voltam. Négy órával később a kórház hívott, hogy karambolozott egy ámokfutó sofőrrel. Arra kértek menjek be és búcsúzzak el tőle, mert már csak órái voltak. Se ö se a baba nem élte túl. Aznap elvesztettem a szerelmemet és a legféltettebb kincsemet. – legördülnek az eddig szemében táncoló könnycseppek. Odanyúlok és felitatom, lágyan megcsókolom. Mély levegőt vesz és folytatja. – A családja és én összetörtünk. Még mindig tartjuk a kapcsolatot és családtagnak tekintenek, de évek kellettek mire újra tudtam azt érezni, hogy tudok szeretni és engedni közel magamhoz bárkit is. Aztán azok a nők, akik mellettem voltak, mikor meséltem nekik, mind kiakadtak, hogy ők nem lesznek másodikak, meg nem hajlandóak mással osztozkodni a szívemen. Ezért féltem, hogy mit fogsz mondani. De mostanában akartam elmondani. Kérlek ne utálj és ne hagyj el, azt már nem bírnám. – kitörik belőle a zokogás és szorosan belefúrja az arcát a vállamba.

Vele együtt sírok, átölelem és ringatom, amíg mind a ketten meg nem nyugszunk.

- Damien drágám. Soha egy percig se gondold azt, hogy el foglak hagyni. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. Teljesen megértem, hogy nehéz volt erről beszélned. De örülök, hogy bízol bennem és megosztottad velem. Azok a nők, akik azt mondták, hogy nem osztoznak a szíveden iszonyat nagy idióták. Természetes, hogy szereted még öt. Természetes, hogy van még iránta érzelmed és kötödés, hiszen a szíve alatt hordozta a gyermeketeket. Nincsen semmi probléma azzal, hogy még szereted, elragadták mellöled, nem fogod sose öt elfelejteni, ö volt az első aki melletted volt és a múltad része, részben ö formált olyanná amilyen most vagy. Rengeteget jelentett neked, eljegyezted, el volt tervezve minden aztán az élet elragadta nem is kicsit lélekpusztítóan. Számomra mindig lesz helye neki a szívedben és egyáltalán nem bánom, hogy ott van. Megérdemli, mert jól bánt veled és nagyon szeretett. Porosodnak a képek és a többi dolog a dobozban, holnap megyek és nézek nekik valamilyen szép albumot, amit megcsinálhatunk nektek akár ketten. Mindenképpen első dolgom lesz. Ha szeretnéd, kereteztethetünk be egy képet és kitesszük az egyik közös helyiségben. Nagyon szívesen!

Hatalmas szemekkel néz rám, majd szó nélkül rám omlik és átölel.

- Mivel érdemeltem én ki egy ilyen angyalt, mint amilyen te vagy Kamill? Istenem, ezt el sem hiszem. – újra elerednek a könnyei.

Ott ölelkezve még jobban egymásba szeretünk. Átkulcsolom a lábammal és magamra vonom az ölelésembe. Simogatom és cirógatom, játszom a hajával és lágy csókokat hintek az arcára. Beletemetkezünk egymásba és a szerelmünk egyre mélyül. Kis idő múlva összeszedjük magunkat, visszatérünk a pakoláshoz, de előbb még kikívánkozik valami.

- Szeretném megismerni a szüleit. A családjuk tagja vagy és a jegyesed vagyok, szeretném, hogyha az életünk részei lennének. És szeretném meglátogatni a sírját Samnek.

Csillogó szemmel néz rám.

- Már egy ideje meg akartam kérdezni. Szeretnék megismerni a nőt, aki ennyire elcsavarta a fejem és örülnek, hogy végre boldog vagyok valaki mellett. Nagyon kíváncsiak rád. Remélik, hogy végre láthatnak és végre lesz családom amire vágyok. Jövő hetén kimehetünk a temetőbe és utána náluk ebédelhetnénk, mit szólsz?

- Tökéletes Szivem – lehelem az ajkaira két csók között.

Aztán ahogy visszafelé megyek a hálószobába, lopva a hasamra teszem a kezem. Nem is gondolnák, milyen hamar fog ez eljönni.