Nagyon szép volt. Csodálatos. Láttam Archon, mennyire megtetszett neki. Azt hittem, meghalok a fájdalomtól. A szőke hajú, kék szemű fiú egyből elmosolyodott. Odafutott Archellhez, majd megpuszilta a száját. Mi történtik?
– Szia. Most már te vagy a gazdám – mondta a kapitánynak.
– Ezt hogy érted? – kérdezte Arch.
– Téged szolgállak, mert téged láttalak meg először.
– Hogy szolgálsz? – kérdezte tovább.
– A takarításban, a főzésben, a halászatban... az ágyban. Mindenben.
Az arcára hatalmas mosoly költözött. A szeme csillogott. Közelebb bújt a kalózhoz. Elveszi tőlem. Láttam Archell szemében a boldogságot. Összekapcsolódott a tekintetünk. Hamar lesütötte a pillantását, majd a fiúra nézett. Összetört a szívem.
Elszomorított a tény, hogy már nem szeret. Máris elhagy. Mikor számomra ő életem szerelme. Tudtam, éreztem. Legbelül. Nagyon fájt, csak úgy marcangolta a vékonyka testem.
– Arch... – szólaltam meg halkan.
– Mi az?
– Már nem akarsz engem?
– Öhm...
Nem válaszolt. A fiú megfogta a kezét, majd sarkon fordultak. Bementek a kabinba. Rögtön odafutottam hallgatózni. A fülem az ajtóra tapasztottam, hátha hallok valamit. Egy ideig pusmogás zaja hallatszott ki. Aztán nyögéseké.
Hangos nyögéseké. Kitártam az ajtót, és beléptem hozzájuk. Archell alatt feküdt a fiú, akinek azóta sem tudom a nevét. Meztelenül. Miközben a kapitány erős lökésekkel tette a magáévá. Észre sem vettek, hanem a csodaszép fiú még hangosabban nyögött. Egymás karjában mentek el.
– Elárultál! Azt hittem, szeretsz! – kiabáltam rá.
– Julian, várj! Várj, Julian, hiszen szeretlek!
Nem vártam meg. Csak könnyek között futottam, fájó szívvel. Amint elérte a hajó szélét, nagyot ugrottam, és a levegőben sellővé változtam. Elmerültem a mélyben. A fejem egy kőbe ütöttem, elsötétült előttem minden.
ESTÁS LEYENDO
A mélység dala
FantasíaEgy kitaszított omega sellőfiú megismerkedik egy alfa kalózzal. Az omegának szép hangja van, az énekére a közeli állatok is odasereglenek. Viszont nem is sejti, milyen közel van egy óriási szörnyeteghez...
