Vérző Szívek

VIII. Fejezet.

A következő heteket azzal töltöttük, hogy lakást keresünk Sriningben. Hirdetések alapján meg néztünk egy párat de konkrétan mindegyikkel volt valami probléma. Omladozó vakolat, régies, hangos szomszédok, csótányok. Egyáltalán nem egy olyan fiatal párnak való akik most akarják elkezdeni az életüket. Míg végül rá akadtunk egyre, ami egyszerűen tökéletes. A város külső részen található kertes házról volt szó,modern konyha, tágas nappali, 2 kisebb szoba ha érkeznének hozzánk vendégek, de én a másik szerelmemnek a művészetnek hódolva festő szobának rendeztem be. Meg persze meg valósítottam a nagy álmom, és volt egy saját nappalim, benne egy menő kanapéval, előtte egy üveg dohányzó asztal, az előtt pedig egy nappali bútorzat benne a TV-vel és a ps-el a falra szerelve, és egy üveg szekrény az egyik sarokban, benne márkás piákkal. A másikban pedig egy JBL party box 3000-es. Szóval az az a tipikus amerikai nappali, amire mindig is vágytam. Plusz egy menő garázzsal a Lowridernek. A lakás törlesztője a maga 550 dollár/ hónap plusz 250 dollár rezsijével picit húzós volt, de úgy voltunk vele hogy a luxust meg kell fizetni.
Mind ketten elsőre bele szerettünk ki is vettük. Most végre komolyan elkezdhetjük a közös életünket. Menten be is rendeztük a saját ízlésünk szerint, hogy otthonos legyen. Az első hónap nehézkes volt számunka, szükségünk volt a szülők segítségére. Amikor pedig meg kaptuk az első fizetésünket szembesültünk vele, hogy 800 dollár csak a lakásra kurva sok pénz, plusz tartjuk is fent magunkat. A külön élet mégsem leány álom. Konkrétan annyit dolgoztunk mint egy kutya még is alig tudtunk találkozni.
- Meg jöttek a számlák. - Szólt Rosse hozzam picit aggodalmasan.
A számlákat nézegetve számolgatok félek, hogy nem fogunk ki jönni a hónapba.
- Ez baromi rengeteg ahogy számolgattam nagyon szűkre kell venni a nadrág szíjunkat, hogy ki jöjjünk a hónapba.- vallom be Rossenak szégyenkezve.
- Adjuk zaciba a jegy gyűrűm.
Erre a mondatra mint ha csak belém rúgtak volna. A férfiasságom úgy éreztem el tűnt. Mint ha csak elvették volna tőlem, Folyamatosan dolgozok a szar munka helyemen, mégis jóval többet keres mint én. Úgy éreztem meg buktam mint férfi.
- Nem adunk semmit zaciba, inkább adjuk a Lowridert.
- Nem. - jelentette ki Rosse. Imádod azt az autót. Második szerelmed utánam. Ezt te mondtad saját száddal.
- Tudom szívem, de...
- Semmit de..
Ekkor a lány meg ölelt szorosan a mellkasomra feküdt és csak annyit mondott:
- Majd csak ki találunk valamit olyan még nem volt sehogy ne legyen.
- Ezért szeretlek kincsem.
A lány rám nézett hatalmas szerelmes szemekkel,és meg puszilt.
- Én is szeretlek.
Abban a hónapban jóval több túl órát vállaltam, és munka mellet el jártam maszekolni. Építkezésre. Mondanom sem kell, hogy soha nem dolgoztam előtte építkezésen, úgyhogy bele kellet tanulnom, de végül bele jöttem.

Az egyik vasárnap a szüleimnél ebédeltünk. Ahol elmeséltük a problémáikat.
- Na és milyen a külön élet? - kérdezi apám kíváncsian.
Rosseval egymásra nézünk de nem szólunk semmit.
- Na mi újság ? Talán zűr van a paradicsomban, ugye nem veszekedtek? - Ismételten kérdezi apám viccesen.
- Nem fater nincs gáz nagyon jól ki jövünk csak... - ekkor félbe szakitom a mondatot, szégyellem be vallani hogy anyagi gondokkal küzdünk.
- Csak mi ?
- Tudod minden meg indulás nehéz... Már két munka helyen dolgozom, hogy el tudjam látni a férfi kötelességeim, és fent tudjam tartani a háztartást. Rosseval konkrétan alig találkozunk. Haza sem érek a boltból éjszakai műszakból már mennem is kell az építkezésre.
- Ohh így már értem... - mondta zavartan a fejét lesütve.
- Már nem is tudok mit ki találni, egész életemben nem csinálhatom ezt.
- Én tudok egy megoldást.
- Na mi csoda ?
Erre már fel kaptam a fejem,ahogy apám fel állt az asztaltól majd pár másodperc múlva vissza jött. Kezében egy papírt szorongatott majd szépen elém rakta. Akkor láttam, hogy a Coolong egyetem szóra lapra van előttem. Ahova korábban jártam.
- Itt a megoldás kisfiam.
Rosseval egymásra néztünk meg fogta a kezem és rám nézett. A nézéséből egyből levettem, hogy igazat ad az apámnak. Legbelül pedig tudtam, hogy valóban igazuk van. Talán mégis jó ötlet lenne vissza menni és elvégezni a mérnöki egyetemet.

Mi után haza mentünk, beszélgetni kezdtünk Rosseval. A fejemet le sütve mint ha meg bántam volna, hogy ott hagytam a sulit annyit kérdeztem a lánytól:
- Szerinted apámnak igaza és vissza kellene mennem?
- Ricko én...
Hagyta félbe a mondatot mint ha elvágták volna benne a szót.
- Igen szívem ?
- Ricko én látom, ahogyan szenvedsz. Szenvedsz mert mindent meg szeretnél adni nekem, és meg is adsz. De milyen áron?
- Ezt hogy érted ? - kérdeztem értetlenkedve.
- Amikor meg ismertelek te nem erre vágytál. Mindig azt mondtad te soha sem leszel olyan ,aki másoknak keresi a pénzt. Te mindig is a magad ura akartál lenni!

- Ebben igazad van édesem!
Közben nagyot sóhajtok mert tudom, hogy valóban igaza van.
- Hol van az a Ricko Thief akinek akkora álmai és vágyai voltak ? Hol van az a Ricko akinek soha senki sem parancsolhatott?
- Itt vagyok, én még mindig ugyan az vagyok csak.....
- Csak mi ? Apró pénzért szenvedsz ,nem is egy hanem kettő olyan munka helyen amit ki nem állhatsz. Tudod mennyire fáj az nekem, hogy ezt kell végig néznem ?
Ekkor Rossenak könnybe borult a szeme, szinte már sírásra görbült a szája.
- Csak meg szeretnék mindent adni neked, amit meg érdemelsz.
- De hát nekem te vagy a minden Ricko! Úgy éreztem elvesztettelek,sőt nem is én ha nem inkább te önmagad.
- Elvesztettem ön magam?
- Igen mikor volt utoljára például, hogy festettél vagy rajzoltál valamit ? Segítek hónapokkal ez előtt, mert fáradt és ki merült vagy a rengeteg munkától!
- De csak hogy neked mindened meg legyen, és boldog legyél mellettem.
- De mégis milyen áron ? Mit ér az arany a gyémánt ha látom, hogy közben tönkre mész ? Szerinted úgy boldog leszek ?
- Hát nem.... - valltam be le sütött fejjel és hallgattam ahogy Rosse oszt.
- Nekem nem a pénzed kell, nekem az kell hogy te boldog legyél, és elégedett azt pedig csak egyféleképpen tudod elérni.
- Tudom szívem, vissza megyek a Coolongba, még erre a fél évre.
- Helyes, ezt akartam hallani! - jelentette ki, majd mosolyogva az arcomra tette a kezét, és meg csókolt.
Az nap égesznap azon gondolkozok amit Rosse és az apám mondott, talán igazuk van talán... Egész este aludni sem tudtam csak forgolódtam, rá néztem az órára hajnali három óra. Bassza meg innom kell valamit. Ki mentem a nappaliba. Kivettem az üveg szekrényből már egy fel bontott whiskyt és töltöttem magamnak egy pohárral. Amikor apró zajra lettem figyelmes ki jött Rosse is. Még szinte aludt, haja szét borzolva, és egy ki köntös volt rajta. Te szent ég ez a nő! Más lányok több vakolatot kennek magukra mint én az építkezésen, mégse néznek úgy ki mint ő amikor hajnalban, fél álomba felkel. Nem győzök gyönyörködni benne!
- Fel keltettelek szívem ? - kérdeztem tőle.
- Miért nem alszol ? - kérdezett vissza kómasan.
- Nem tudok aludni, csak azon jár az eszem amit ma beszéltünk.
Közben kortyoltam egyet az italból, egyáltalán nem esett jól, majdnem vissza jött bennem.
- És inkább itt iszol hajnalok hajnalán ?
- Igen. El kell terelnem a gondolataimat.
- Holnap nem leszel így fáradt ?
- Holnap éjszakás vagyok.
- Na és az építkezés ?
Akkor esett hogy le, hogy holnap nekem az építkezésre kell mennem dolgozni. Bassza meg ezt is jól el kúrtam.
- Gyere feküdj le ne szorongj, idővel úgyis minden megoldódik.
- Rendben, de még egy cigit el szívok kint az teraszon ,és megyek is szívem addig is aludj jól holnap neked is meló.
Ki mentem elszívtam egy cigit közben meg iszogattam a whiskym, és gondolkoztam. Hallgattam a tücskök csiripelését és gondolkoztam. Tudtam, ha reggel nem megyek el vissza iratkozni a Coolongba akkor soha. Csak ültem kint. Cigit cigi után gyújtottam. Míg szép lassan rám nem víradt.