***
A száműzött herceg tábora (délelőtt)
A herceg a sátrában aludt mellette ült egy széken Kwebó, már ő is elaludt. Bayan és Tal-Tal a herceg sátrába mentek.
-Ideje felkelni! - Mondta Bayan a herceg felé. Az eunuch felállt és illendően meghajolt, a herceg kinyitotta a szemét - Már két napja pihensz! Meddig akarsz még itt heverészni? - Bayan egy kissé felemelte a hangját.
-Hisz még nem érkezett meg a datolyaszilvám! - A herceg még mindig ezen nyafogott.
-Egyébként is, elárulnád hová ment Jang úr? - Kérdezte Bayan már idegesebben.
-Egy tapottat sem mozdulok, míg meg nem kapom a datolyaszilvámat!
-Herceg uram - kezdett neki nyugodtan Tal-Tal - Lásd be, hogy nem viselkedhetsz ilyen gyerekesen!
-Datolyaszilvát akarok! - Folytatta a herceg - Puha-omlós, zamatos, szárított Goryeói datolyaszilvát!
-Mindig kitalál valamit! - Boszúskodott Bayan, majd távozott.
Miután Bayan és Tal-Tal távozott, a herceg felült az ágyán, Kwebó még mindig álmosan-ásítozva dőlöngélt jobbra-balra.
-Kwebó! Add az egyenruhámat, de tüstént! - Mondta a herceg.
-Hogy? - Kérdezte Kwebo.
-Most senki sem fülelhet le! Menj!
-Igenis hercegem! - Mondta Kwebó, majd elindult.
***
Este
Bayan és Tal-Tal a kapu elé ment.
-Változtatunk a terven, küldj üzenetet az útonállókért! - Mondta Bayan az unokaöccsének.
-Tehát itt támadnak majd ránk? - Kérdezte Tal-Tal.
-Ma este, ma este ér véget!
-Igen uram, ahogy óhajtod! - Válaszolt nagybáttyja szavaira.
Mindeközben a herceg már a katonai egyenruhában volt, Kwebó pedig a herceg ruháját viselte.
-Jó, egész hihető! - Mondta a herceg Kwebót nézve - Most pedig, feküdj a helyemre.
-Méltóságos uram! - Kezdett neki ijedten Kwebó.
-Ne feleselj! Szorít az idő!
-Nagyuram! - Nyafogott ismét Kwebó, majd beletörődötten befeküdt a herceg ágyába, a herceg intett neki, hogy forduljon befelé, hogy ne lássák, hogy ő az.
-Ahogy kértem, maradj itt reggelig! Hajnalban pedig tüstént öltözz át és surranj ki!
-De nagyuram! - Ezután a herceg csak ismét intett neki.
A herceg kiment a sátorból és bevegyült a többi katona közé, csak eléggé bénán, na de úgysem ismeri őt fel senki! Émlékeztek, az első fejezetre, amikor Nyang, a katona azt mondta, hogy állítólag a katonák még nem látták a herceget? Hát a katonák tényleg nem ismerték őt fel. A herceg a kapu felé sietett, de amint meglátta Bayant és Tal-Talt, rögtön megfordult, nehogy meglássák. A herceg egy katona sátrába bújt. Csakhogy az a katona nem volt más, mint Szüng-Nyang, aki éppen a sátor felé tartott, a herceget nem vette észre. A herceg elbújt az egyik függöny mögé. Nyang beért a sátorba, mit sem sejtőn. Mosakodni készült, így a sátra bejáratát összekötötte. Levette a páncélját, az inge alól egy hosszú fáslicsíkot húzott ki (egy érdekes titka van, amire majd később fény derül), egy vizes ronggyal törölközni kezdett. A herceg meghallotta a hangokat, majd kikukkantott a függöny mögül, a függöny mellett volt egy pávatoll, abba temette az arcát. A toll csiklandozta az orrát, egyszer csak egy halkat tüsszentett tőle, Nyang háttal állt a herceg búvóhelyének, amint meghallotta a tüsszentés, ijedten hátrafordult, a herceg gyorsan visszabújt. De ekkor már Nyang sejtette, hogy valaki van a sátrában. Gyorsan az alsó ingére kapta a zubbonyát, kezébe vette a kardját és a függönyhöz ment. A herceg nem tudta, hogy ott van, ezért ismét ki akart volna nézni. Nyang a függöny nyílás felé kezdett oldalazni. Egyszer csak megfogta a függönyt, elrántotta, majd kardját a herceg nyakának szegezte, ő sem tudta, hogy ő a herceg.
-Hát te ki vagy? - Kérdezte Nyang - Beszélj!
-Én? Én...én...én - Dadogott Togon.
BINABASA MO ANG
A Régens: Jüan fénykora (!ÍRÁS ALATT!)
Adventure"-Őfelsége jóváhagyta kérésemet - Kezdett neki a beszédnek Ki úrnő - Azt szeretné, hogy te légy ezentúl a jobbkeze. -Nem az én tisztem - Tal-Tal nemlegesen rázta a fejét - nem vállalhatom! -De hiszen pontosan ilyen férfira van szükség régensnek - Fo...
