1. Fejezet: Száműzetés

39 2 0
                                    

   1329: Kutait Kosila nagykán, a Mongol-birodalom császára rejtélyes módon életét veszti, ifjabb fia követi őt trónján. Az ifjú császár egy ideje betegeskedik, ezért bátyja koronahercegi címre kerül.

 1333: Togon koronaherceget száműzték a birodalomból. Hosszú kíséret indult Jüanból  (Kína) a Goryeó [ejtsd: Korió] (Korea) nevű szomszédos országba. A kíséret tagjai közt főszereplőnk és annak nagybátyja is velünk tart. Mindketten lóháton utaznak.

Főszereplőnk, Tal-Tal még csak egy hadnagy (16 éves, a koronaherceggel egykorú). Nagybátyával, Bayan [Báján] hadvezérrel együtt  a koronaherceg mellé lettek kijelölve, hiszen a koronaherceg "őbennük bízik a legjobban", de a kijelölés okára majd csak később kerítek sort. A menet már Goryeó határában volt.

- Felséges uram!  Kényelmesen ül? - Kérdezte Bayan a hintó ablakán kikukkantó koronaherceget. A félénk koronaherceg válasza egy fejrázás volt, tehát nem.

Eközben a goryeói király küldött serege is eléjük lovagolt.  A vezető Bayan elé lovagolt.

- Te vagy Bayan hadvezér? - Kérdezte.

- Én vagyok Bayan! - felelt a kérdésre a hadvezérünk.

 A küldöttség vezetője köszöntötte a hadvezért.

- Ki Cha-o [Kidzsao] Városparancsnok vagyok! - Mutatkozott be - Rég úton vagytok! Kimerülhettetek!

-Méghogy parancsnok! - vágta rá Bayan - Őméltóságát egy egyszerű városparancsnok fogadja?! -kérdezte felháborodottan - Mutasd az utat! - mondta flegmán. A parancsnok elindult, majd utána az egész kiséret.

-Indulás! - kiálltotta a hadvezér, de hirtelen a koronaherceg intett, hogy álljanak meg.

-Megállj! - parancsolta Jang mester [ejtsd: Cang] - állítsd meg a menetet! 

- Szólj nekik, hogy verjünk tábort! - súgta oda a koronaherceg Jang mesternek - Pihenni akarok!

-A parancs, hogy ma estére tábort verünk! - adta ki a parancsot Jang mester.

-Ma estére letáborozunk! - ismételte egy katona - Munkára fel!

-Jang uram! - szólt Bayan - Korán van még ehhez, csak sokára kezd alkonyodni!

-Őméltósága fáradt - válaszolt Jang mester - kimerítette az utazás. - Bayan bosszús tekintetet vetett az öregúrra, főszereplőnk elé lovagolt nagybátyjának. 

-Micsoda egy kényeskedő alak ez! - mérgelődött Bayan - És vajon miért pont itt álltunk meg?

 -Valami baja lehet. - felelt a kérdésre Tal Tal.

-Az már bizonyos, a fejének! - morogta Bayan.

-Ma hamar kimerült, tegnap meg nem volt kedve kihajózni - mondta a főszereplőnk, majd Bayanra nézett:

-Talán érzi, hogy valami baj fenyegeti. - vélekedett Tal Tal.

-Erősen kétlem! Ő volt az örökös, vajon száműzték volna , ha ennyire éleslátó lenne?

Eközben Ki Cha-o parancsnok visszament a hadvezérhez.

-Hadvezér, innen már nincs messze tartományunk székhelye. Azt javaslom, hogy legalább odáig próbáljunk eljutni!

-Szükségtelen! - Vágta rá Bayan. 

-Már Goryeo-ban vagyunk! Őméltósága biztonságaért mi tartozunk felelősséggel! - mondta Ki Cha-o.

-A ti felelősségetek, de a mi döntésünk! - Mondta a hadvezér, majd továbbállt.

-Miért itt kell tábort verniük a semmi közepén? - kérdezte katonáitól a parancsnok-Különösnek tartom!

-És azt nem furcsállod, hogy még egyik katona sem látta Őméltóságát? - kérdezte a parancsnokot egy Szüng-Nyang nevű, fiatal tisztiszolga (neki később nagyon fontos szerepe lesz!!!).

-Igaz ez? - kérdezte a parancsnok.

-Hallottam, mind ezt beszélik! - mondta a legény.  

-Különösen ébernek kell lennünk! Ha istenments Togon hercegnek bármi baja esne, az életünkkel fizetünk érte! - Figyelmeztette a katonáit a parancsnok.                              

A Régens: Jüan fénykora (!ÍRÁS ALATT!)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora