A Kiszemelt! 2

Part 3: Erre nem voltam felkészülve

Emma

- Gyere be.
- Köszi, ohm Ameliához jöttem.
- Hát ő nincs itthon.
- Na hát ez érdekes, tegnap megbeszéltük, hogy ma átjövök.
- Dave-el van. Biztos elfelejtette.
- Igen, biztosan. Egyedül vagy?
- Igen, a szüleim csak holnap jönnek haza.
- Értem, akkor én nem is zavarok.
- Nem zavarsz. Nem maradsz itt? Egy kicsit, hisz még csak most jöttél. Ülj le egy kicsit.
- Oké, egy kicsit akkor leülök.
.
.
.
.
.
- Nem is tudtam, hogy haza jöttél, Amelia nem mondta.
- Úgy volt, hogy jövő hétvégén jövök haza. De aztán így alakult.
- Mikor kezdődik a suli?
- Csak októberben.
- Az csúcs.
.
.
.
.
.
- Jól nézel ki Em.
- Nate ne kezd ezt. Ne hívj így.
- Sokat gondoltam rád. Meg arra ahogy elváltunk.
- Vagyis ahogy elhagytál.
- Ha vissza mehetnék az időben máshogy csinálnám, nem hagynálak faképnél.
- De nem tudsz vissza menni. Ami volt megtörtént és kész.
- Van most valakid?
- Van.
- És boldog vagy vele?
- Igen, az vagyok. Te boldog vagy?
- Az leszek. Azon voltam az elmúlt hónapokban, hogy elfelejtselek téged. De nem igazán sikerült.
- Tovább kell lépned, én megtettem. Én most megyek.
- Örülök, hogy láttalak.
- Szia, Nate.

- Szia, csajszi mizu?
- Hogy mizu?? Most jövök tőletek.
- Nem értem.
- Tegnap megbeszéltük, hogy ma átmegyek.
- Basszus, totál elfelejtettem.
- Nos igen, rájöttem.
- Jajjjj Nate.
- Igen, ő nyitott ajtót. Amelia komolyan?????? Miért nem mondtad, hogy itthon van? Tudod milyen kellemetlen volt?
- Komolyan ne haragudj, elfelejtettem. Sajnálom. Jól vagy?
- Igen, persze, csak nem számítottam rá. Mindegy hagyjuk is.
- Holnap suliba beszélünk, jó?
- Rendben.

- Szia kincsem, hogyhogy máris itthon vagy?
- Amelia nem volt otthon... Nate nyitott ajtót.
- Neee, és mi volt?
- Kínos volt nagyon. Kicsit beszélgettünk. Azt mondta nem tud tovább lépni.
- Tényleg? Akkor nagyon szerethet téged.
- De ez nem szomorú?
- Minden ember más, máshogy éli meg a szakítást. Neked könnyebben ment. Majd ő is kiheveri.

A szobámba érve bedőltem az ágyamba. A plafont bámultam. És gondolkoztam. Amikor ma Nate nyitott ajtót, a szívem majd kiugrott a helyéről. Annyira jól nézett ki. Kicsit más volt, de nem tudom megmondani egész pontosan, hogy mi változott rajta. Talán a kisugárzása. Biztos vagyok abban, hogy nem léptem túl rajta teljesen, néha megjelenik álmomba...
Végülis ő volt az első szerelmem, ez normális. Viszont azt hittem, hogy már közömbösek az érzéseim iránta. De most kicsit kételkedek ebben.

Éjjel hajnali fél 3-kor felriadtam és azt érzékeltem, hogy folyik valami az arcomon. Nem értettem, hogy mi az. A könnyem volt. Rosszat álmodtam. Az utolsó találkozásom volt Nate-el. Újra átéltem;
Ahogy pakol be az autóba én meg sírva próbálom meggyőzni, hogy maradjon itt velem és ne menjen el Rómába. Annyi mindent össze hordtam ott neki. Kértem, hogy vigyen magával. Könyörögtem neki. De csak azt hajtogatta, hogy hagyjam békén és menjek haza. De én nem hagytam. Látta, hogy nem adom fel. Azt mondta hogy jó, elvisz magával. "Menj haza csomagolj össze gyorsan, 15 perc és ott vagyok érted!"
Hazamentem. Össze csomagoltam és ki mentem a ház elé. Vártam. 5 percet, 10 percet, 30 percet... 1 órát. Nem sírtam. Izgatott voltam. Én naív vártam rá. De nem jött. Átvert. Estig kint vártam. Anya hazaért és értetlenkedve kérdezte, hogy hova készülök.

...

Folytatás⬇️🌷