A Kiszemelt! 2

Part 12: ❤️you

Emma

- Em várj!
- Mit akarsz még mondani? (Kicsordul a könnyem)
- Én nem akarok semmit Abby-től.
- Akkor miért jöttél ide?
- Csak barátként jöttem.
- Persze
- Csak barátok vagyunk.
- Ezt ő is tudja?
- Persze, hogy tudja.
- Totál beléd van esve Nate, elmondta nekem. Tulajdonképpen engedélyt kért tőlem, hogy rád írhasson.
- Erről nem tudtam.
- Nyílván nem.
- De most miért sírsz Em? Te mondtad, hogy nem akarsz semmit, és ott van neked Carter.
- Te meg azt mondtad, hogy nem tudsz tovább lépni mégis más lányokkal találkozgatsz.
- Nem találkozgatok lányokkal. De miért foglalkoztat ez téged ennyire? Hm?
- Nem nyilvánvaló?
- Mond ki, hallani akarom a te szádból.
- Szeretlek.
- Én is téged Emma. Most meg foglak csókolni.
- Nem ellenkezem.
- Elképesztően hiányoztál Em!
- Te is nekem.
- De most miért sírsz?
- Nem tudom, nem tudom, hogy most mi lesz?
- Szakítasz Carterrel.
- Pár napja már vége.
- Na szép, jól eltitkoltad.
- Nem titkoltam semmit, csak nem mondtam el.
- Na gyere menjünk haza, hideg van.

- Hölgyem, csüccs be!
- Köszönöm uram?!
- Mehetünk hozzátok?
- Persze
- Tudod Amelia otthon van. Nem akarok most vele beszélni erről. Veled akarok lenni, végre.
- Igen, nekem se lenne kedvem most magyarázkodni.

- Sziasztok!
- Szia..sztok, Nate!
- Jó estét! (Nate)
- Mi most felmegyünk.
- Oké, menjetek csak. (Anya)

- Mikor jöttek újra össze? (Carl)
- Semmikor, nem tudom. Vakon vagyok mint te! (Anya)

- De jó ismét itt lenni. (Nate)
- De jó, hogy újra itt vagy!

Egymás karjába borultunk és bele dőltünk az ágyba. Annyira szorítottuk egymást, hogy alig kaptam levegőt.

- Nate megsülök, engedt el!
- Soha többé nem engedlek el.
- Natee! Engedj el!!

Kiszabadultam a karjai közül.

- Hé most mit csinálsz?
- Leveszem a pulcsimat.
- Segíthetek?
- Csak, ha én is segíthetek levenni a te pulcsidat is.
- Nyugodtan. Rád bízom magam.
  Annyira hiányoztál. (suttogja bele a fülembe)

Végig simítja a bőrömet. Kiráz a hideg, de közben úgy érzem, hogy égek.
Leveszi rólam utolsó ruhadarabjaimat, majd magáról is. Befekszem az ágyba és hagyom. Hagyom, hogy azt csináljon amit csak akar. Annyira hiányzott ő, ahogy vele vagyok, minden.
Utána csak fekszünk egymás felé fordulva. Gyönyörködöm benne. Annyira szép, nem hiszem el, hogy végre megint vele vagyok. Mégis elvonja a figyelmem, hogy nem beszéltük még meg ami nyár elején történt. Ahogy elhagyott engem. Most nem hozom fel, nem akarom elrontani ezt a csodálatos pillanatot.

Végül ölelkezve elalszunk.

Folytatás⬇️🌷🩷