SHUT UP AND DRIVE (átdolgozás alatt)

9.

A szezon kezdete előtt még számos kört kellett lefutni velem a tökéletes kezdés érdekében, úgyhogy néha úgy futkorásztam egyik helyről a másikra, mint egy mérgezett egér: föl és alá.

Néhány napot kaptam, hogy otthonról elhozzam a fontosabb holmijaimat, mivel kb. három hétig nem lesz majd megállásom. Szegény Bodza egy ideig hűségesen követte a nyomom, de lassan már ő is csak a kanapéről pillantott néha fel, annyira kapkodtam.

-Kipp-kopp, van itt valaki?-hallottam a főbejárat felől az edzőm hangját. Scott szigorú táblázata szerint 11:30-kor van ebédidőm, utána fél óra pihi és 1-től egy háromórás edzés. És ahhoz, hogy minden prímán menjen, az ételeimet ő állítja össze (vagyis inkább 50-50 a séfekkel), és személyesen hozza el a lakásomba. Reggeli shake-m flakonjai elmosogatva várakoznak a mosogató szélénél, míg a kis edlobható dobozok szinte már halomban állnak a kukában. De persze, Scott most is egy zacskónyi ételt és az edzéskellékekkel egyensúlyozva tartott felém, nem is titkolt elégedettséggel látva, hogy Bodza is megtiszteli a jelenlétével, ugyanis nem nagyon jön ki a férfival amúgy, bár Scott mindent megtesz, hogy elnyerje a kutyus szívét.

-Na hol van az én hercegnőm?!-gügyögött a kutyának, aki szinte olyan sértődött fejjel vonult el előttem a kanapéról, mintha az én hibám lenne, hogy Scott van.

-Add fel...!-sóhajtottam, de Scott leintett.

-Soha.-felelte, majd könyökig belenyúlt a zacskóba és három dobozt nyújtott át.-Ez most az ebéd, a vacsid és a reggelid bedobom a hűtődbe.

-Mi ez?-szippantottam a dobozba.-Olyan illata van, mint a romlott sajtnak...

-Hidd el, egészséges az!-felelte könyökig a hűtőmben turkálva.-Nem ittál semmi alkoholt, üditőt vagy ilyesmit, ugye?

-Nem, csak amit megbeszéltünk.-forgattam szemeim, holott Nate buliján azért lement pár ital...Már a neve gondolatától is mosolyognom kellett, amit szerintem Scott annak könyvelt el, hogy ízlik a cucc, amit hozott, mert ő is vigyorgott egyet.

-Van errefelé egy edzőpark, arrafelé megyünk előbb futni. Bodza is jöhet, ha gondolod!-vázolta a tervet.-Nálam lesznek a súlyok és a holmi, neked csak futnod kell, aztán a parkban elmondom a többit, de most csak egyél!

Háromnegyed órán belül már félig készen battyogtam Scott elé, fogaim közt egy hajgumit szorítva, míg kezeimmel a hajamat próbáltam volna copfba fésülni, ami a néhány napja benne tapadó hajlakktól nem ment olyan egyszerűen. Az egész szenvedésemet az edzőm persze fapofával ülte végig, ami több, mint idegesítő volt, és amire végre sikerült egy valamirevaló copfot összehoznom máris a kezembenyomta Bodza pórázát.

-Órád?-kérdezte, telefonjának képernyőjére pillantva pedig egy jegyzetbe írt listát kaptam el.

-Megvan.-egy klikk a képernyőn.

-Cipő fűzője a boka körött kötve?-folytatta.

-Aha.-ráztam le picit a bokáim. Újabb klikk.

-Kell a füllhallgatód?

-Nem, mert Bodza i jön: ha bedugom a fülem, még úgy futok, hogy nem hallom ha egy kocsi rádudál a kutyámra.-világosítottam fel, amíg Scott a táskából kivette az airpodsom.

-Helyes.-bólintott, de mielőtt a kis listája következő pontjának kérdését tehette volna fel félbeszakítottam.

-Te tényleg jegyzetben vezeted azt, hogy mi kell a futásomhoz?-hajoltam a képernyőjéhez, amin vagy 6 kipipálatlan dolog volt még felírva.

-Csak szeretem rendben tartani a dolgokat!-zárolta le nyomban a telefonját Scott olyan arccal, mintha valami világinagy sértést mondtam volna egy 5 évesnek.-Egyébként te is elkezdthetnél vezetni egyet; az FIA-s jogsivizsgád is majdnem lenulláztad, mert otthonhagytad ugyebár az orvosi irataidat!