in LOVE and WAR (18+)

MR. SIMMONS

1917. április, Oak Park, USA

*

A reggeli napsütés melegen cirógatta Teo arcélét, aki élvezettel fordult a fák lombosodni kezdő ágai közt átszökő fénynyalábok felé.
- Imádom a tavaszt - mondta Gilnek, miközben a Forest Avenue-n sétáltak a Jung-Cook ház felé.
- Úgy látom, a tavasz is imád téged - mosolygott Gil, és most is elámult barátja vonásain. Ez a Teo egyre szebb lesz - gondolta magában.

Immár két hónapja volt, hogy átköltöztek Teo örökségébe, ami a városka északibb részén volt, a Taylor parkkal szemben. Tavaly, december utolsó napján Teo halkan elmesélte a történetét, és azt, hogy ha már van egy háza, nem akar a család terhére lenni, és amint lehet, költözni fognak Gillel. Mr. és Mrs. Jung-Cook megrebbenő szívvel hallgatták a fiút. Természetesen megértették, hogy a saját lábára szeretne állni, főleg úgy, hogy adódott egy ilyen lehetősége. Ugyanakkor nem tudták tagadni, hogy mennyire megszerették ez a két fiatalt, és hogy mennyire sajnálták a küszöbön álló távozásukat. „Ne költsetek tüzelőre, drága az ilyenkor. Majd tavasszal elmentek" - mondta Mr. Jung-Cook kissé rekedtes hangon.

Gil elmosolyodott magában az emlékre. Annyi kedvesség volt ezen szavai mögött a ház urának, melyet sosem remélt, hogy valaha megkaphatnak. Sajnálta egy kicsit a befogadó családját, de értette Teót is, hogy menni akart. És értette ezt a Jung-Cook házaspár is. Egyedül csak John úrfi nem értette, akinek kirobbanó dühét viszont fel nem foghatta Gil. Amennyire megenyhülni látszott a téli szünet első napjaiban, és Teo hevenyészett születésnapján, annyira kifordult magából utána. Annyi bántást nem kapott Teo az elmúlt években összesen tőle, mint abban a pár napban az új év elején, mielőtt visszament az iskolába. Ha belefutott Teóba a folyosón, leteremtette, hogy mit áll ott. Ha meg nem találta, akkor a nevét kiabálta, hogy hol lustálkodik egész nap. Ha valamit nem csinált meg neki elég gyorsan, rögtön a bénasága került a céltáblára John élesre fent nyilai előtt. Teo összeszorított szájjal, csendben tűrte a fiatal gazdája rázáporozó szidalmait. Mintha ő értette volna valahol, hogy miért kapja. Aztán Johnt visszaszólította a kötelesség Massachusetts-be, és lassan a tél szorítása is engedett, így a két fiú végül februárban elköltözött a Jung-Cook házból.

Most ismét ott álltak a Forest Avenue 401. előtt, mert nem felejtették azt a rengeteg segítséget és jóságot, amit itt kaptak, szóval menetrendszerűen megjelentek a tavaszi munkálatokat elvégezni a kertben.
- Jó reggelt, Mrs. Brown! - köszöntötték kórusban a verandán ácsorgó szakácsnőt, aki széles mosollyal, meg egy tálcán forró kávéval várta már őket.
- Gyertek, na - intette magához Gilt és Teót. - Há' könnyebb az a munka, ha az ember megiszik egy csupor kávét, no. Jó sok tejjel és cukorral csináltam - kacsintott rájuk Mrs. Brown, kerek arca csak úgy fénylett a tavaszi napsütésben.
A fiúk még mindig pironkodva fogadták el a kedves gesztust, de jól esett az éhes gyomruknak a melengető, energiadús ital.
- Gyerünk, kezdjünk neki, mert nem érünk rá naphosszat - ragadta meg Gil Teo karját, és a kis fészer felé vonta. Teo lelkesen bicegett utána.

Pár héttel korábban már elvégezték a szükséges munkálatok első fázisát, ami az ásást és a kapálást jelentette. Azért, hogy fellazítsák a télben meglustult földet, és kiirtsák a gyomokat, még mielőtt azok igazán magukhoz térhettek volna. Majd jóféle tőzeges marhatrágyával növelték a talaj termékenységét, jól megágyazva ezzel a szép bugásfejű hortenziáknak, melyek Mrs. Jung-Cook kedvencei voltak, és melyeket Teo különös gondossággal válogatott ki minden évben, hogy különféle színükkel a kert díszévé váljanak.
- Jó lesz, Gil! - nézett végig Teo a sötétbarnán húzódó ágyásokon. - Most jön a kedvenc részem - vigyorgott a barátjára, és a kis kosárhoz sétált, amit magával hozott. Majd a puha földbe szépen elkezdte beledugdosni a különböző virághagymákat, és elszórni a magokat a már meglévő bokrok és cserjék közé. - Gyönyörűek lesznek, ha elkezdenek virágozni - lelkesedett a munkájuk végeztével.