Szoboszlai buzdító szövege után a magyar válogatott libasorba futott ki a pályára. Rájuk néztem. Áradt belőlük a felismerés, és az energia. Rájöttek, hogy azzal, hogy csak bambán állnak, nem fognak kupát nyerni, szóval feltornázták magukat, és összedolgozva vezették a labdát. A második félidő hatodik percében már csak egy góllal voltak lemaradva, ugyanis Varga lőtt egy hatalmas gólt, amire az összes magyar állva üvöltözött.
-ÚGY KELL AZTTTT! - ordította hirtelen Levente, mire Dom felmutatta a hüvelykujját. Az angolok kicsit megingottak az egy pont különbségen, de tartották magukat ahhoz, hogy le kell győzniük minket. Hát..az nehéz lesz, emberek, nehéz lesz. A csapat fel van hypolva. Megvolt az összjáték, és végre úgy tudtak együtt dolgozni, mint egy csapat. De ezelőtt is azok voltak. Csak mint minden focistában, bennük is megvan az az érzés, hogy ők akarnak lenni a pályakirályai, és előtérbe helyezik magukat, mint a csapatot.
Az angolok váratlanul fogadták a pályán történteket, de igyekeztek nem nagy dobra verni a dolgot, és próbáltak ugyan úgy játszani mint eddig. Csak sajnos, ha az ellenfél észreveszi a változást, az azt eredményezi, hogy egyre feszültebben játszanak, és vagy erőszakosak lesznek, vagy annyira megzavarodnak, hogy azt sem tudják, hogy hol a labda. És itt a második opció vált igazzá. Szoboszlai hamar döntetlenre fordította a menetet, aminek az angol edző nagyon nem örült, és mindenféle átkot(igen, átkot) kezdett szórni a magyar csapatra. De mi tagadás, a magyarok az igaziak.
-ÚRISTEN!!!! - ordított fel mellettem Hanga, amikor láttuk, hogy Milos őrült gyorsasággal az angolok kapuja felé vezette az irányt nyolcvannyolc percnél. Azon kaptam magamat, hogy sikongatva ugrálok. De nem csak én. Hanem a körülöttem lévő összes ember. Apukák üvöltöztek, tudjátok, a szokásos stílusban, hogy "RÚGJAD MÁR BE!" meg ilyenek. Kerkez majdnem elvesztette a labdát. Nyolcvankilenc perc. Vészesen közeledett a kapuhoz. Varga felment utána segíteni, de nem volt olyan közel, mint hitte. Milos levegőt vett, és elrúgta. Lélegzet visszafogva vártuk, mi lesz ebből.
A labda akkora sebességgel tarolt bele a kapuba, mint ahogy kiakarná szakítani a hálót. Kilencven perc. A meccs ideje lejárt, és a magyar csapat nyert. Milos, vigyorogva rohanta körbe a pályát, nem sokkal messzebb tőlünk a térdére csúszott, és mint minden focista ilyenkor, ő is lekapta a mezét. Észrevétlenül felém nézett, mire halványan elmosolyodtam.
Domék rohantak hozzá, és mindenki szegényre ugrott.
-Nyertünk, nyertünk, nyertünk! - skandálta Viki és Levente folyamatosan, egymás kezét fogva, miközben megállás nélkül nevettek. Hogy min, azt nem hallottam, mert túlságosan is hátul voltam ahhoz, hogy értsem, mit beszélnek.
Mindenkinek van párja. Csak nekem nincs.
Hali! Na, ezt a fejezetet is sikerült összedobnom. Remélem, azért vártátok. Milyen eddig a suli? Hányadikba mentetek? Nálatok is rohadt meleg van? Írjátok meg kommentbe, kíváncsi vagyok. Nem biztos, hogy olyan gyakran tudok majd részeket hozni, mint nyáron, mert nekem is vannak óráim, tanulás, lecke, szakkörök....( 7.osztályba mentem) satöbbi. Na pusziiii💖💖💖
Helga
2024.szeptember 3.
ESTÁS LEYENDO
Tiltott Gyümölcs 2. / Kerkez Milos ff/BEFEJEZETT✅️
Fanfic-" Rájöttem- közöltem elhalló hangon, majd felnéztem rá. -De mire, édesem? - kérdezte Hanga kíváncsian, átfogva Dom derekát. Viki is rám szegezte a tekintetét. -Hogy..borzasztóan hiányzik- motyogtam, de még így is hallották. Andris elvigyorodott. -M...
