Tiltott Gyümölcs 2. / Kerkez Milos ff/BEFEJEZETT✅️

~TIZEDIK~

Ha nem Milos volt,akkor ki küldhette a virágot? Valamiért nagyon rosszul esett, hogy nem Milos volt az.

 Az első napom az egyetemen. Reggel álmosan keltem fel, a túlzottan korai ébresztőmre. Kikászálódtam az ágyamból, majd egy határozott mozdulattal megálltam a szekrényem előtt, és kiválasztottam, hogy miben szeretnék lenni. Igazából ma volt az "évnyitó" féleség, de az csak az első órában kezdődik, így kellett vinnem valamilyen váltó ruhát is, ha nem szerettem volna az egész napot szoknyában végig csücsülni. 

  Szóval gondosan elraktam a kiválasztott ruhákat az iskola táskámba. Mellé csúsztattam az IPadem, és a laptopomat is, ami majd jegyzeteléshez kell, valamint a határidő naplómat is bedobtam hozzá, hisz gondolom lesznek majd fontos információk, amiket fel kell írni, vagy valami ilyesmi. Belebújtam a blúzomba, meg a szoknyámba, és felrángattam magamra a nejlon harisnyámat. Ügyeltem rá, nehogy kiszakadjon, mert az évek során megéltem már azt, hogy milyen, ha elég sok ember között szakadt harisnyában vagy. Nagyon kínos szituáció. Miután felöltöztem, megálltam a tükörrel szembe. Előszedtem a sminkes neszesszeremet, és neki álltam egy natúr sminknek. Nem szeretnék én lenni a feltűnő csaj. A hajammal is kezdeni kellett valamit, de azt csak egyszerűen kivasaltam szögegyenesre. 

-Megvagy? - ráncolta a homlokát anya, amikor lementem a lépcsőn, és felkaptam az uzsonnámat  a pultról. Belekukkantottam: csoda szendvics. Teljes kiőrlésű, magos kenyér, mozzarella sajt, párizsi, uborka és saláta.

-Igen, persze.

-Akkor gyere, mert eldoblak- mosolygott rám. Hálásan pillantottam rá. Szerintem nem ciki, ha egy szülő szeretne elvinni a sulidig. Úgyis egy utcával arrébb rak ki, csakhogy azt a látszatot keltsd, hogy egyedül érkezz. Mert hogy az a menő. 

-Köszönöm- mondtam, majd belebújtam a "topánkámba"( író szerk. igazából ez egy vajdasági szó, a magyarok lakkcipőnek, vagy ünneplőnek ejtik, de én már nagyon hozzá szoktam ezekhez a szavakhoz, amit a magyarok nem annyira ismernek. Ilyen pl a "batri" ami itthon az elem).

-Ugyan már- biccentett, majd felvette a sportcipőjét(hah, szerencsés) és kiment az előszobába, ameddig én készülődtem. Egy táskába beleraktam a fehér Pumámat, és beleraktam még az iskolatáskámba pluszba. Meg is volnánk. Ellenőriztem  a kinézetemet az ott lévő tükörben, majd kiléptem a bejárati ajtón, anyát követve. Az autó szokás szerint a feljárón állt. Beszállva az anyósülésre, megvártam, míg anya elindítja a kocsit, majd az utcából kikanyarodva, elindultunk az ELTE  felé. Viszonylag hamar megvoltunk, majd a parkolóban megállt. Én kiszálltam, majd benéztem az ablakon. -Jó tanulást! 

-Meglesz, köszi szépen. Neked meg jó munkát. Szia! - köszöntem el tőle, majd hátrébb álltam, hogy ki tudjon farolni. Megvártam, ameddig elhagyja a parkolót, aztán megfordultam és felnéztem az elém tornyosuló egyetemre. Elmosolyodtam, majd bementem az ajtaján. Láttam kissé érdekes személyiségeket, meg ismerős arcokat, akik ott voltak azon  a napon, amikor kiderült, hogy felvettek -e. Erre a tudatra meredtem rá az előttem álló útba igazítón, amin ki volt írva, hogy nekünk, a gólyáknak hányas termekbe kell bemennünk, amelyik csak ideiglenesen lesznek a mieink, mivel mindegyik tanóra más hallgatóban lesz. Mondjuk, ezt már tudtam. 

-Sziaaaaa! - kopogtatta meg valaki hirtelen a vállamat, amitől ijedten hátra fordultam, de megkönnyebbülten láttam, hogy csak Eszti állt mögöttem. Ugyanúgy volt felöltözve, mint én, csak neki valamivel rövidebb szoknyája volt, és élénk citrom sárga körmei. Hm..még nem is láttam, hogy valaki ilyen színt hordott volna...

-Jaj, szia! - villantottam rá egy mosolyt.

-Remélem nem ijesztettelek meg. Melyik a mi termünk? - lesett hátra a vállam felett, majd megbizonyosodva, hogy biztos az -e , a szemembe nézett. -Felmegyünk együtt? Te vagy az egyetlen aki ismerek, meg ugye Mesi, csak hogy ő más szakon van...-kezdte bizonytalanul. 

-Persze, menjünk. Én is ugyanígy vagyok vele. - bólintottam megértően. Ő is ugyanabban a helyzetben volt,mint én. 

-Erre- biccentett fel a lépcsőre, ahol már egy-egy egyetemista álldogált, vagy éppen fel-le igyekezett. 

-Honnan tudod? - ráncoltam a homlokomat. 

-Igazából tegnap bent voltam, de csak azért, mert kollégista vagyok, és erre akartam felmenni, de az egyik tanár azt mondta, hogy erre az osztályok vannak. - magyarázta. Öröm sugárzott belőle. Mondjuk meg is értem. 

-48-as a termünk, ugye? 

-Igen, annyi- felelte, majd hirtelen megállt egy ajtó előtt. Hatalmas számmal virított rajta a két szám, amit kerestünk. Felette valamennyivel kisebb betűkkel: Jogász kar~ gólyák~.

-Bingó- csettintettem.-Mehet? 

-Egyszer úgyis be kell mennünk, nem? - meredt rám izgatottan, majd bementünk a viszonylag nyugalmas terembe. Megakadt a szemem a pár lézengő diákon benn. Voltak vagy tízen. Körbe mosolyogtam, majd mindenkinek köszöntem, és elfoglaltam egy szimpatikus helyet. A telefonomat elfelejtettem lenémítani, így egy nagyot pittyegett, miszerint Insta üzenetem jött. 

@szoboszlaidominik megjelölt a sztorijában.

-Ugye ez nem az amire gondolok? - lesett bele a telómba Eszti. -Jaj, ne haragudj, nem akartam belemenni a magán szférádba!

-Nyugodtan megnézheted- mosolyogtam rá. -Nagyon nincs benne érdekes. Van egy kettő baráti kapcsolatom.

-Szoboszlaival jársz? - kérdezte, talán kissé túl hangosan is, mire a teremben lévők egyenként felém fordultak. 

-Nem, dehogy.  A barátnőm barátja. Én nem vele járok. Vagyis...igazából senkivel- mondtam.- NA mindegy. Majd ha kíváncsi vagy rá, elmesélem- legyintettem.

-Mi az hogy!

És belekezdtem. A tavalyitól, a hétvégén történtekre.

Na sziasztok! Ez a fejezet is elérkezett! Nagyon könnyen megírtam, meg mondom az őszintét. Megpróbálok a most folyamatban lévő könyveimből( Tiltott Gyümölcs, Délibáb, Tévpontok) minden héten 1-1 részt kirakni. Nem tudom, hogy több telik-e tőlem, mert nagyon bekeményítettek a suliba, ma is írtam két tz-t, plusz felelés...Szóval ja, megkezdődött az év rendesen. De remélem tetszik! Vote/komment! Puszii.

Helga

#kerkezmiloooooooosssssssssssssssssssssss

2024. Szeptember 18.