A kirándulás (PUF)

14.

Reggel Boka boldogan ébredt, ahhoz képest, hogy mi történt vele az elmúlt napokban, ugyanis ott volt mellette Feri, aki még békésen aludt. Boka óvatosan levette Feri kezét a válláról és felült az ágyon.

- Hmm...hova mész? - szólalt meg a háta mögött Feri, mire Boka összerezzent és hátrafordult. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni.

- Semmi gond - fogta meg Feri kezét. - Gondoltam átöltözök, ameddig alszol.

- Még csak hét óra - nézett rá Feri az órára. - Nem mész te sehova - hajolt oda Bokához és átkarolta a derekát és belefeküdt az ölébe.

- Oké. Nem megyek sehova, de szerintem mindkettőnknek kényelmetlen a pozíció, szóval inkább feküdjünk le.

- Fekszek - Boka belesimított Feri hajába.

- Feri... - Feri erre nem reagált semmit, mire Boka sóhajtott. - Szívem...

- Igen? - emelte fel a fejét, mire Boka elmosolyodott, letolta magáról Ferit és elfeküdt. Feri bosszúsan nézett rá, mire Boka magához húzta.

- Ezt már szeretem - nemsokára, amikor már összekészülődtek, lementek és megkajáltak, ami közben mindenki kettejüket bámulta. Mikor visszaértek a szobába, elkezdtek összepakolni, ugyanis ma utaznak haza.

- Feri báék azt mondták, hogy úgy kell ülnünk, mint idefelé - fordult Boka Feri felé.

- Az jó. Hiszen mellettem ülsz.

- Igen, de...velünk szemben Csónakos és Csele ül. És érted...az utóbbival még nem lenne baj, de Csónakostól féltelek.

- Jani... - ment oda Boka elé és összekulcsolta a kezüket. - Nem kell féltened.

- Tegnapelőtt szétvert és még azt mondod, hogy ne aggódjak? - Feri ezen elnevette magát.

- Nyugi. Egy vonaton, száz ember előtt talán nem fog szétverni.

- De így is meg van rá az esély.

- Ahhj...te - puszilta homlokon Bokát, majd visszament pakolni.

- Feri - szólt, mikor végeztek.

- Igen?

- Eljössz még velem a könyvesboltba? Apámnak vennék egy könyvet.

- Persze - elindultak, betértek a könyvesboltba és nemsokára Boka boldogan lépett ki onnan, a kezében a könyvvel. - Nem hittem volna, hogy az apád Stephen King-et olvas.

- Pedig nagyon szereti.

- Van még valami, amit nem tudok?

- Öhm...hát...rólam vagy apámról?

- Mindkettőtökről.

- Szerintem rólam nagyjából mindent tudsz, apámról meg sok mindent nem tudsz.

-  Hogy érted azt, hogy nagyjából?

- Úgy, hogy mindent tudsz rólam, amit meg nem, az olyan dolog, amit nem szeretnék elmondani soha senkinek.

- Oh...értem.

- Ugye nem gond?

- Jesszusom, Jani. Dehogy - karolta át Bokát. - Megértem, ha neked ez kellemetlen és nem akarod elmondani.

- Nagy szerencsém van veled.

- Ezt én is mondhatnám - puszilta meg Bokát, mikor a hátuk mögül egy kiáltást hallottak.

- BUZIK - Bokáék hátrafordultak és nem messze tőlük, egy nagyjából velük egy korú srác állt és undorodó fejjel nézett rájuk.

- ÉS, HA AZOK VAGYUNK, AKKOR MI VAN? - kiabálta vissza Feri, mire látszott a csávón, hogy meglepődött. Feri gúnyos vigyorra húzta a száját és továbbindult, Bokával együtt.