A kirándulás (PUF)

10.

Hétfő van. Ma van a családi nap. Boka már reggel hétkor fent volt és a mozgolódásával felkeltette Ferit is.

- Hmm...jó reggelt - köszönt Feri és magához húzta Bokát.

- Jó reggelt - válaszolta Boka, majd Feri felé fordult és megcsókolta.

- Látom betartod az ígéreted.

- Hát igen. Kénytelen vagyok - ezen Feri elmosolyodott.

- Félek. Meg izgulok.

- A mai miatt? - Boka csak bólintott. - Nem kell. Én itt leszek veled.

- A te szüleid nem jönnek?

- Nem. Apám üzleti úton van, anyám meg dolgozik, szóval...

- Értem - fogta meg Feri kezét.

- Szóval kénytelen leszek egész nap a nyakadon lógni.

- Jaj, de kár - mondta Boka szarkasztikusan, mire mindketten felnevettek.

- Apukád mikorra jön?

- Reggel nyolcra.

- Akkor ideje lenne összekészülődnünk, mert már fél nyolc - erre mindketten kipattantak az  ágyból és elkezdtek készülődni. Feri Bokát a tükör előtt találta, ahogy a haját igazgatja. - Mi a gond a hajaddal? - dőlt neki Feri az ajtófélfának.

- Szerintem semmi. Apám szerint olyan, mint egy szénakazal és ezt próbálom helyrehozni.

- Nem kell helyrehozni. Jó az így - Boka csak rámosolygott Ferire és folytatta, amit elkezdett. Feri azonban odament és megfogta Boka kezét. - Komolyan mondtam. Tökéletes így a hajad - Boka megfordult és már éppen csókolta volna meg Ferit, azonban kopogtak. Ránéztek az  órára, ami egészen pontosan nyolc órát mutatott. 

- Készen állsz? - simított végig Feri karján.

- Azt hiszem - Feri még szusszant egyet, majd mosolyogva ajtót nyitottak. Az ajtóban Boka apja állt, szintén mosolyogva.

- Szia apa - ölelte át Boka az apját. - Gyere be - miután belépett, Feri egyből felé fordult.

- Öhm...jó napot - nyújtotta Feri a kezét. - Én-én Áts Feri vagyok.

- Ugyan már, hagyjuk ezt a magázódást. Hívj csak Jánosnak - rázott kezet Ferivel. - Örülök, hogy megismerhetlek Feri.

- Én úgy szintén - mosolygott rá Feri és elengedte a kezét. 

- Jaj, Jancsi...már megint, hogy áll a hajad? - kezdte el igazgatni Boka haját, aki közben szúrós tekintettel méregette, a halkan nevető Ferit. Miután Boka apja végzett, lementek reggelizni, ahol ott ült a félkómás Csónakos a családjával, mellettük pedig Csele. Az ő családja sosem jön el efféle rendezvényekre, ugyanis mindig kihúzzák magukat ezek alól, valamilyen szar kifogással. Az asztalnál még Csónakos húgai is ott voltak, a nyolc éves Lili és a hat éves Jázmin. Ahogy meglátták Bokát, azonnal odarohantak hozzá.

- Jancsi bácsiiii - ölelték át Boka mindkét lábát, így Boka majdnem hátraesett, de Feri éppen meg tudta tartani.

- Sziasztok lányok - simította meg Boka a két kislány fejét.

- Szervusz Jancsi - intettek oda neki Csónakos szülei is, mire Feri kuncogni kezdett.

- Jó napot - köszönt vissza Boka.

- Jancsi, mikor jössz hozzánk? - kérdezte a kisebbik

- Majd hamarosan.

- Ígéred?