A kirándulás (PUF)

7.

- Sziasztok - köszöntek egyszerre a Pásztorok.

- Sziasztok - mondták Bokáék is.

- Öhm...Dávid. Megkérhetnélek, hogy egy kicsit kimennél. Szeretnénk beszélni Ádámmal.

- Oké... - nézett furcsán, majd kiment a szobából.

- Szóval...miről akartok velem beszélni? - kérdezte a Pásztor.

- Öhm...el kell mondanunk valamit - szólalt meg Feri.

- Igen?

- Szóval...öhm... - kezdett bele, de elakadt. Ránézett Bokára, aki mosolyogva bólintott egyet, majd visszanézett az ágyon ülő Pásztorra. - ...mi ketten...együtt vagyunk - mondta és megszorította Boka kezét, ugyanis elkezdett szédülni. A Pásztor felkelt az ágyról és barátiasan megölelte Ferit, aki először nem értette, hogy mi történik, majd visszaölelt. Mikor szétváltak a Pásztor csak ennyit mondott.

- Köszi, hogy elmondtad - ült vissza mosolyogva az ágyra, Feri meg értetlen képet vágott. - Mi az?

- Akkor nem vagy kiakadva meg semmi?

- Nem. Örülök nektek - Feri mosolyogva feküdt le a Pásztor ágyára.

- Köszönöm - ölelte át Ádámot.

- Ne ölelgess annyira, mert még a pasid féltékeny lesz - ezen Boka és Feri is felnevetett. Amiután elmesélték a Gerébes ügyet a Pásztornak és miután megígérte, hogy nem mondd semmit senkinek, csak a tesójának mondja el, mert azt kikönyörögte, azután visszamentek a saját szobájukba és Boka azonnal Feri nyakába ugrott.

- Annyira büszke vagyok rád - adott neki egy puszit. Mikor Boka elengedte, Feri lefeküdt az ágyba.

- Te mikor akarod elmondani Csónakosnak? - kérdezte, mikor Boka leült mellé.

- Majd, ha megbékél - sóhajtott Boka, mire Feri odakúszott mellé és megfogta a kezét, majd azt elkezdte simogatni. Boka ezen elmosolyodott. - Remélem hamarosan már eljöhet ez a pillanat is. De előbb elérem nála, hogy ne utáljon téged.

- Beszéljek vele?

- Ne! Abból csak baj lenne. Még a végén szétver.

- Nem lehet engem olyan könnyen megverni ám Boka János. Teszteld le! - ült fel Feri is.

- Felejtsd el. Nem tudlak bántani te is tudod.

- Igen. Tudom. Te egy légynek se tudnál ártani. Szó szerint - feküdt vissza, Boka pedig ugyan ezt tette.

- A legyek is élőlények. Ha legyet ölnék, az olyan, mintha embert ölnék - Feri erre csak megforgatta a szemét.

- Akkor is leteszteljük! - mondta, majd megfogta Boka kezét és adott magának egy pofont. Boka a jelenet után kétségbeesetten nézett vissza Ferire. - Mi az? Nem fájt.

- Én...én...én... - Boka sokkos állapotban ült fel az ágyon.

- Jani...minden rendben? - tette Boka arcára a kezét és csak akkor vette észre, hogy a barátja sír. - Jani... - húzta magához a barátját, aki csak sírt és sírt. - Mi történt?

- Én...én... - Boka csak ennyit tudott kinyögni, ugyanis újra sírni kezdett. - Én...

- Shhh...ha nem tudod, nem kell elmondanod. Majd amikor akarod, elmondhatod. Én itt leszek neked. Mindig.

- Köszönöm - szipogta.

- Ez csak természetes - puszilt bele a barátja hajába.

- Sajnálom. Elrontottam a kedved - bújt bele Feri mellkasába és szorosabban ölelte.