Másnap Todorokival szó szerint délig aludtunk.
Kipihenve, ám mégis kissé csapzott képpel mentünk le a közöstérbe ahol drága osztálytársaink már az asztalt szedték le. Gondolom most fejezték be az ebédet.
- Jókor keltek, mit ne mondjak. - vigyorgott Mina.
- Shhh~ A ti hibátok. Tegnap teljesen lefárasztottatok minket. - válaszoltam kómásan morogva.
- Persze. Persze. - csóválta a fejét mosolyogva az űrlény.
- Kávét akarok. Moooossstttt. - mentem be a konyhába nyekeregve.
- Éééénnn isssss - követte a példám Todoroki.
- Todoroki-kun. Mond csak. Mi lett Spicyval? - kérdezte Deku az éppen kávéját iszogató páromtól.
- Mi-miért? - kérdezett vissza.
- Mert tegnap nem kaptál tőle levelet. - válaszolta.
- E-ez igaz... - motyogta párom.
- Naaaa neeeeee!!! - rotott oda Todorokihoz Yaoyorozu. - Te már tudod, hogy ki az?!
- Meg-meglehet... - suttogta Todoroki. Én pedig megpróbáltam elosonni.
- Bakugou! - szólt rám Yaoyorozu. - Hova somfordálsz?
- Miért? Úgy csinálsz mintha közöm lenne ehhez az egészhez. - adtam a szokásos Bakugou formát. Hátha beveszik.
Jah.. Vagy nem veszik be.
- Oh valóban? - nézett rám mindent tudó tekintettel Yaoyorozu.
Én csak egy nagyot nyeltem. Hirtelen azt sem tudtam mit kéne reagálnom.
- Bakugou Spicy és együtt vagyunk! - hadarta el Todoroki, mire mindenki döbbenten nézett ránk. Kivéve akik tudták, hogy én vagyok Spicy. Ők vigyorogtak.
- Ka-kacchan meleg? - kérdezte inkább magától, Deku.
- Mint a kályha. - válaszoltam neki.
- Úr isteeeeeeeennn!!! SHIIIPPPP!! - visitozott Mina.
És itt jött a csodás számonkérés. És a fogykos kérdések.
Mindent elmondtam. Hogy miért kezdtem írni Todorokinak, stb...
A végére mindenki tök jól el is fogadta, hogy én és Todoroki egy pár vagyunk. Aminek nagyon örülök.
Bár én vagyok az egyetlen, aki még mindig azt hiszi, hogy csak álmodik.
Minden olyan... álombeli. Mintha nem is a valóság lenne.
De az.
Todoroki a pasim. És végre nyíltan kimondhatom. Kisajátíthatom őt magamnak. Ő az enyém.
Kimondhatom hangosan, hogy igen Todoroki Shouto és én Bakugou Katsuki egy pár vagyunk.
És ez elképesztő érzés.És egyben ijesztő is...
Van egy fajta félelem érzés is bennem. Mivan, ha a világ nem fogad el?
Az osztály csak az eslő lépcsőfok volt. De a lépcső teteje még messze van. Nagyon messze... Amin nekünk fel kell még másznunk.Biztosan lesznek majd nehézségeink. Lesz majd, hogy az egyikünk vagy túl lassan, vagy túl gyorsan halad majd fel azon a bizonyos lépcsőn. De ez így lesz jól.
Lesznek akik majd utálni fognak minket a kapcsolatunk miatt. Lesznek akik szeretni fognak minket. Cuki fanartokat csinálnak majd rólunk, meg ilyenek.
Nem tudom előre megmondani a jövőt, de nem is akarom. Hiszen úgy élvezetes az élet, ha nem tudod előre megmondani, hogy mi fog történni. Mint egy film, amit még nem láttál. Sosem tudhatod mik lesznek a következmények.
De már ez is egy haladás volt nekünk, hogy már az osztály tud rólunk. És ez egyenlőre bőven elég.
Hogy mi lesz a következő lépcsőfokon? Nem tudom. De minden rendben lesz.
Erősen bízom abban, hogy minden bajt és nehézséget hártahagyva, túllépve állunk majd annak a bizonyos lépcsőnek a tetején. Kézen fogva. Egymás mellett.
Én már nem fogom elengedni a kezed, Todoroki. Végig melletted leszek, bármi is történik majd. Mert szeretlek.
______________________________________
Sziasztok Drágáim!❤️
Tudom, nem lett a leghosszabb rész. Emiatt bocsánatot kérek. De már 12.-es vagyok és lassan érettségizem. Szóval megy a tanulás ezerrel. Igyekszem írni, ha úgy akad időm.A storyval kapcsolatban pedig: Úgy döntöttem, hogy ebből a könyvből 2 évadot csinálok. Ez lesz az első évad a második pedig egy külön könyv lesz.
Bár még van egy pár rész vissza ebből azaz az első évadból. De nem sok. Szóval amit ezt befejeztem jön a második évad egy új könyvként.És, hogy miért osztom két évadra? Nos majd úgyis meglátjátok, ha oda jutunk. :3
(Helyesírási hibákért bocsánat)
Legyen csodálatos napotok/estétek! Pusziiii ❤️❤️❤️