Spicy [TodoBaku] (1.-évad)

A vallomás

Feladom...

Akaratlanul is könnyezni kezdtem, végül elsírtam magam.

Nem kellett volna belekezdenem ebbe az egészbe... Nagy hiba volt a levél írás...

Ennek az lett a vége, hogy itt a UA tetején bőgök a korlátnak támaszkodva hajnali fél 2-kor.

Majd hirtelen hallottam a tető ajtaját halkan nyitódni és csukódni.

- Szia... - hallottam egy hangosabb suttogást mögülem.

Én nem szóltam semmit... Valószínűleg azért jött csak el mégis, hogy elmondja, hogy ez az egész csak szórakozás volt neki...

- Nem szólsz semmit... Sajnálom, hogy idáig nem jöttem... - folytatta, de hallottam a hangjában, hogy visszatartja a könnyeit.

De minek?...

Én megfordultam, hogy szembenézhessek vele.

- Tudtam, hogy te vagy az... Bakugou. - mosolyodott el, majd könnyei útnak indultak. - Sajnálom. Biztosan megbántottalak, azzal, hogy ennyit vártál rám. De annyira rosszul éreztem magam emiatt. Olyan érzésem volt... mintha ráderőltetném azt, hogy felvállald magad. Nem akartam, hogy kényszerből mutasd meg magad... De, aztán rájöttem, hogy ha most nem jövök el...akkor elveszítelek. Amit nagyon nem szerettem volna. Szeretlek. Szerettem volna, ha magadtól veszed rá magad arra, hogy elmond kivagy. De... így úgy érzem, én erőltettem rád. Sajnálom, hogy miattam érezted magad rosszul. Én tényleg szeretlek. Meg tudsz nekem bocsátani? - mondta.

Én csak álltam ott és bámultam rá.
Végül egy hirtelen mozdulattal vetődtem oda és öleltem magamhoz.

Todoroki habozás nélkül visszaölelt. Szorosan tarott magánál, fejét a nyakamba fúrta.

- Szeretlek... - suttogtam, mire szorított az ölelésén.

Majd hirtelen elengedett, majd derekamat megragadva magához rántott és megcsókolt.

Először egy kicsit meglepődtem, majd átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.

Kis idő után lihegve váltunk el egymástól.

- El sem tudod hinni, hogy már mióta vágytam erre a csókra. - suttogtam szemeibe nézve.

- Mégis mióta vagy szerelmes belém? - kérdezte, miközben kisöpört egy-két kósza tincset a szemem elől.

- Számold vissza az időt egészen az ideiglenes hősengedély pótvizsgájáig. - válaszoltam neki egy apró mosollyal.

- Olyan régóta?! - döbbent le.

- Igen... - válaszoltam.

- Hogy nem vettem észre...? - kérdezte magától.

- Mikor jöttél rá, hogy én vagyok Spicy? - kérdeztem kíváncsian.

- Eléggé árulkodó jeleket adtál magadról a leveleidben. De akkor bizonyosodtam meg mindenről, amikor szombat reggel beszélgettünk a konyhában. Elpirultál mindentől. Így sejtettem, hogy te leszel Spicy. - valszolta.

- Értem. - valszoltam kissé zavartan.

Ő csak jobban elmosolyodott, majd egyik kezével az állam alá nyúlt. Magafelé fodította az arcom, majd egy újabb csókókra húzott.

Ez már egy fokkal szenvedélyesebb volt, mint az előző.

- Bakugou... - lihegte ajkaimra, mikor elváltunk. - Lennél a párom? - kérdeztem.

- Azt hittem ez egyértélmű volt az első csók után. - kuncogtam.

- Ez egy igen? - kérdezte.

- Igen. - kacagtam fel. Ez belőle is kicsalt egy kisebb kuncogást, majd ismét ajkaimra hajolt.