Egy TV műsor indul a nemzetközi csatornákon, melynek a lényege az, hogy a benne szereplő emberek feszegessék a határaikat. Tíz civil ember húzhatja ki az üveggömbből a nevet, aki majd később a párja lesz a kalandos út során. Azonban egészen a kivála...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Eltelnek a napok és már az is tompul, hogy milyen durva vita történt köztem és a barátnőm között a TV műsorral kapcsolatban. Nem foglalkozom a hirtelen hozzám vágott szavakkal, mert tudom, hogy nincs igaza. Az, hogy két hónapra magára hagyom és nem leszek ott neki, meg Penelopenak, nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket, vagy hogy ne törődnék velük. Ez most sokkal inkább szól rólam, mint róluk.
A kisbusz felé sétálok, és automatikusan a fejemre csapom a kapucnit, mert nincs kedvem a meghökkenő pillantásokhoz, pedig egyébként tökéletesen tudom, hogy itt bőven lesz min meglepődni, ha összetalálkozunk a versenyzőkkel.
Charles hatalmas vigyorral a száján vár rám, én pedig kicsit zavarba jövök, amiért én vagyok az utolsó, aki megérkezik. Kezet fogunk, majd a többiek is csatlakoznak hozzánk. Bemutatkozunk, és egy pillanatra meglepődöm, amikor Leo Dicaprio nem valamelyik tengerparti villájában szórakozik, hanem a senkik földjén méretteti meg magát, velünk. Elismerően bólintok, amit szerényen fogad és megveregeti a vállam.
Charles mindenkivel jól elbeszélget, könnyen veszi az akadályokat már most, én pedig az első adandó alkalommal megingok. Miért nem tudok csak úgy haladni az árral és fecsegni mindenkivel, olyan emberekkel, akiket az életemben még sosem láttam?
-Szia szépfiú! Remélem nem lesz nagyon átkozottul szar ez az egész. Mellesleg, nem tudod a barátodnak van csaja?- Lefigyelek a jobb kezem felé, ugyanis a szőke vinnyogó lány, aki mellém csapódik, épp, hogy súrolja a vállamat.-Nehogy elmondd neki, hogy megkérdeztem.
Azonnal megforgatom a szemeim és mielőtt bármit is mondanék jobbnak tartom, ha máris elkezdődik a játék. Számomra, legalábbis.
-Charles! Charlie!-Felteszem a kezem, hogy felém nézzen, majd mikor vissza integet folytatom a mondatom.- Ez itt mellettem azt kérdezi, hogy van-e csajod. Szóval légyszi gyere, aztán válaszold meg neki.
Kettőt előre lépek és mosolyogni kezdek a bajszom alatt, ahogy látom Charles fejét, hogy mennyire nem értékeli a nő közeledését. A csaj zavarba jön, de egy pillanat alatt eltereli a témát és elkezd valami másról vinnyogni. A buszon ugyan két különböző oldalra de egymás mellé kerülünk a monacoival, így beszélünk pár dologról, ami elindítja bennem a fogaskerekeket.
-Mi van Kellyvel? Hogy fogadta?-Válasz helyett rántok egyet a vállamon, majd kifordulok az ablakon.-Jó haver, hagyjuk a csajos témákat. Te miért vállaltad?
-Bizonyítani akarok. Hogy nem csak a pályán vagyok jó, vagy valami ilyesmi... Asszem.
Hümmög egy párat, valamit elmormog az orra alatt amit nem is igazán értek, az út további része pedig csöndben telik el. Megáll a kisbusz az út szélén, és kiterelnek minket, a bőröndjeinkkel együtt egy mezőre, ahol meglátom már a kamerákat és a műsorvezetőt, aki egyenként bemutatkozik nekünk.
Mindenkinek a saját zászlója mellé kell állnia, amin a nevünk is szerepel, és egy kis előadást hallgatunk végig, arról, hogy mik azok az eszközök, amiket magunknál tarthatunk és mik azok, amiket elvesznek, amikor átkutatják a cuccainkat.
A kisbuszunk mögött megáll még egy, majd kiszállnak belőle emberek ugyan úgy bőröndökkel. Nem igazán értem, az elején felfogom úgy, hogy biztos turisták állnak meg nézelődni, de amikor egyenesen felénk tartanak és velünk szemben állnak meg, már rossz előérzetem van.
A műsorvezető egy könnyen cipelhető pultot állít a két csoport közé, és egy üveggömböt helyez rá, aminek a teteje lyukas és apró papírdarabok vannak benne. Nem merek kérdezni sem közbeszólni, csak a mellettem álló arcokon pillantok végig, de rajtuk is csak meglepődést és értetlenkedést látok.
Charles szeme cikázik, a száját nyaldossa mint minden alkalommal, amikor zavarban van vagy épp azon gondolkozik, hogy mi legyen a következő lépés, most azonban nem igen tud saját maga dönteni arról, hogy mi legyen a következő lépés, és bevallom, ezt kifejezetten élvezem.
-Nos, köszöntök mindenkit, az Ázsia Express adásában. Most egy kicsit változnak a szabályok és a műsor feltételek, ugyanis a sztárok nem egymást választhatják párként maguknak, hanem ők lesznek kiválasztva, civil emberek számára.
Leülök a bőröndömre, és megdörzsölöm a fejem. Ilyen a kibaszott világon nincs. Egy vadidegennel oldjam meg a napjaim, meg a feladataim, két teljes hónapon keresztül? Már, ha bent maradok addig, mert ahogy elnézem őket egyik sem rendelkezik biztató fizikai testfelépítéssel.
Elkezdik kihúzni a neveket, majd miután azonnal a két legerősebb és legstrapabíróbb ember kihúzza Emilia Clarke-ot és Sabrina Carpenter-t, felsóhajtok és felnézek az égre. Összenézünk a mellettem álló monacoival, és mindketten elnevetjük magunkat a szánalomtól, ami jelenleg a levegőben terjeng.
Aztán egyszer csak meghallom a nevem.
-Max Verstappen...?-Félénk, halk és vékony hang, én pedig azonnal oda kapom a fejem és lefagy az arcomról a mosoly.
A lány, aki kimondta a nevem grimasszal a fején fordul a műsorvezető felé, én pedig felhúzom az egekig a szemöldököm és meglepődve figyelem a reakcióját. Nézem, ahogy elkezdi olvasni a zászlókon szereplő neveket, és amint elolvassa az enyémet, levezeti a szemét rám. Ebből pedig levonom a következtetést; azt se tudja, hogy ki a fene vagyok, nagyszerű.
Nem tetszik, hogy ő lesz a párom, főleg azért, mert ő elítélőbb tekintettel figyel rám, mint bárki a párjára. Ugyan mi a szarért, mikor azt se tudja, hogy ki vagyok? Fogalma sincs róla, hogy egy világbajnokkal áll szemben, örülnie kéne, hogy nem az esélytelenek közül húzott valakit... Bár, ha jobban belegondolok, én maximum csak a nyelvtudása miatt veszem majd hasznát.
