Egy TV műsor indul a nemzetközi csatornákon, melynek a lényege az, hogy a benne szereplő emberek feszegessék a határaikat. Tíz civil ember húzhatja ki az üveggömbből a nevet, aki majd később a párja lesz a kalandos út során. Azonban egészen a kivála...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kifejezetten jól viselném, ha Michael Morrone szexi testét kéne nézegetnem és nem pedig ezt a számomra ismeretlen, bunkó fejű, tömör gyűlöletet, akit a páromnak húztam. Mindig ez történik, beválasztok a legrosszabb lehetőségekből. Max Verstappen pedig maga a jégverem, a hideg északi sarok, ahova szabad akaratomból soha nem tenném be a lábam.
-Mak pha ya waan... Mak pha ya waan..-Ismételgetem a szavakat úgy, mintha tudnám, vagy legalább emlékezni akarnék a jelentésére, de a helyzet az, hogy még csak tippem sincs. Azt hiszem, kihúztam a leglehetetlenebb borítékot.
-Azt nézd...-Max elfordul a csoporttól, ahol álldogálunk, Charles és Dalia felé.-A szerencsések, ez nekem is eszembe juthatott volna.
Tátott szájjal figyeljük, ahogy az előbb említett pár bepattan egy autóba, és elhúznak mellettünk. Charles bemutat a mellettem állónak, míg a lány mosolyogva figyel hátulról és integet. Rajtunk kívül a többiek észre sem veszik, hogy sikerül fuvart találniuk, méghozzá milyen csellel, úgyhogy tanulva az ő példájukon arrébb settenkedünk a csoporttól és stoppolni kezdünk.
-Hogy kell mondani, hogy vigyenek el Tachileikbe?- Kérdezi komoly fejjel tőlem, én pedig megrántom a vállam.-Most komolyan, legalább ennyiben segíthetnél.
Bekapcsolja a kamerát és elkezdi igazgatni a haját, miközben maga felé fordítja. Mellé sétálok, és amikor látom, hogy érkezik egy autó, kilépek elé. Még éppen meg tud állni, így nem üt el, de látom, hogy egyáltalán nem tetszik az idősebb nőnek, hogy ezt a módszert választom arra, hogy megálljon. Egyszerre két oldalon kezdünk el magyarázni mind a ketten angolul, behajolva az ablakon a nénihez, aki hirtelen azt sem tudja, hogy kire nézzen. Nagyon nehezen de végül rábólint a fuvarra, mi pedig lediktáljuk neki a városnevet, ahova menni akarunk.
A nő egész úton megállás nélkül magyaráz valamit, hol nevetve, hol fenyítve és egy kicsit örülök a döntésnek, hogy végül Max volt az, aki beült mellé előre és nekem csak hátul jutott hely. Eldöntöm, hogy kihasználom az alkalmat és egy kicsit pihenek, de mindig amikor elaludnék Max rázza meg a lábam és bámul a fejembe elölről.
-Mit magyaráz?- Kérdezi tőlem.
-Pihennék, ha nem látod.- Válaszolom, majd rácsapok a kezére, amikor újra felém akar nyúlni.
-Segíts már, egyfolytában nekem magyaráz de nem értem mit akar mondani.-Kérlel újra szenvedő fejjel.
-És mit gondolsz mi vagyok én? valami nyelvtanár, hogy fordítgassak mindenféle nyelvről?
-Tőlem lehetsz az is, csak legyen haszna annak, hogy itt vagy.- Mordul rám, egy kicsit erősebb hangnembe.
A közel egy óra utazás után megállunk, és észrevesszük a táblát: Tachileik. Megköszönjük ezerszer a fuvart, majd elindulunk gyorsan szedve a lábunkat előre. Max kitépi a bőröndöm a kezemből, majd mindkettőnkét ő viszi, hogy gyorsabban haladjunk. A kis lábaimnak köszönhetően én így is jóval mögötte lépegetek, közben pedig a kezemben fogom a papírfecnit.
