Orrvérzés [BEFEJEZETT]

1.rész

A rosszul megvilágított, züllő bárban ma is ugyan olyan nyüzsgés dalolt kellemesen, amit Fekete Giorgio már jól megszokhatott. Mivel már későre járt, a szemei gyorsan hozzászoktak a narancsosan meleg, ölelgető fényeknek, amik el akarták takarni a részeg mámor valóját. Általános helyzetben irritáltak lettek volna látószervei, nem értette hogyan bírnak sokan naphosszat ebben a sötét megvilágításban meglenni, de azt be kellett vallania, hogy bizonyos romanticizmus társult hozzá a jelen szituációban, na meg milyen is lett volna egy bár, amiben mindent tisztán lehet látni. Halk zeneszó ment csak, de a mellette ülőket már ki nem hallotta volna, tekintve az ezer emberrel együtt lüktető alapzajt, pedig most mindent megadott volna, ha valami számára hasznosat elcsíphetett volna. Persze, hivatalosan a munkája még nem vette kezdetét, most csak is azért ült a pult előtt a pohár olcsó vodkára várva, hogy egy utolsó kikapcsolódást ejtsen, mielőtt újra a stressz tengerébe kéne magát vetnie, mint ahogy mindig is teszi egy hosszabb eset előtt vagy után. Nem kifejezetten a lerészegedés volt a célja, itt azért megkockáztatta, hogy kipenderítették volna érte, mindig is szerette pusztán azt a kényelmes becsípett állapotot elérni, és ott meg is tartani magát, majd hazamenve könnyedebben elaludni, ha már paranoiájára nem volt semmi féle egyéb gyógyszere. Általában fél óránként átnézi a házat betörés jelére kutatván, és minden kisebb zajra felriad törékeny álmából, de ha hatás alatt van, magának generált mumusai egyszerre elpárologni látszottak. A csapos, Zsombor, aki előtte töltögette az italokat, megköszönve az előbbi vendég visszajáróját, már azóta egy konstans a szűkös épületben - és támpont lelki életében - hogy egyik feljebbvalója először lehozta ide, bemutatni, mint legjobb barátja, aki tárt karokkal várja egy idegfeszítő hét után.

A félig olasz nyomozó sose volt különösebben érdekelt a romantikus életben - ez volt a legnagyobb sebezhetőség, amit csak el tudott képzelni. Nem egyszer hallott arról, hogy detektívek rossz emberek célkeresztjébe kerültek, akik ellen a rendőrség vajmi keveset tehet, sőt, jobb nem is szólni, mert egy említés és oda minden, amit szerettél. Elvégre a rendőrség tudott mindenről, csak túl gyenge, hogy cselekedjen, ráadásul rövid kezekkel, teljesen hasztalanok ilyen ügyekben, ha tegyük fel nem is segítenek rá pluszban. Ezért nem dolgozott a rendőrségnél, és volt inkább magánnyomozó - katonaság, rendőrség, ÁVH és KGB, mind egy kaptafa maffiakutya. Na, talán az utóbbi kevésbé, az erőviszonyok képlékenyek, de ha nem együtt működnek, méltó konkurenciák lehetnének. Persze, elképzelte, hogy már magáról is van egy szép kis akta, és mivel egy bárban vannak - ahol senkiben se bízhatsz soha - már tudhatják, hogy van valamicske futó szál kettejük között, de ez tiszta testiség a saját részéről. Nem érzett soha szerelmet senki különösebb ember felé, egyszerűen nem érdekelte az egész biológiai szükségletei kielégítésén kívül.

Na persze, ha ennyire félt attól, hogy valakivel megzsarolják, akkor titkosabban tette volna, vagy váltogatta volna a szeretőit, de ameddig nem fordul semmi komolyra köztük, Zsombort egy kevésbé veszélyeztetett személynek gondolta. Elvégre, ha alvilági összeköttetésekről van szó, minden bizonnyal jeleskedett, és egy túl kényes személy lenne a megölése, ami több problémához, mint megoldáshoz vezethetett. Ha túl sok port kavart, nyilván egy feláldozható személy, így sose akarta a férfi ezt tovább vinni, na meg nem mintha lett volna elég ideje egyikünknek se egy egészséges kapcsolat fenntartásához, vagy érte volna meg bármelyiküknek is. Valamit valamiért alapon működött ez a kis kapcsolat, aki kérte az egyiket, az információval fizetett a szolgáltatásokért, ingyen már kevésbé lett volna hajlandó bármely fél vállalni a kockázatot. Ezen édes hazugságnak, amelyben a legkisebb törődést se demonstrálnak egymásnak, már évek óta tartott, és kifejezetten örült, hogy a másik se látta ezt az egészet különbözően, ha érzések kerülnének bele, az egész tönkre menne. És azért, mindkettejüknek hasznára vált néha a stressz levezetése, ez megkérdőjelezhetetlen.