Orrvérzés [BEFEJEZETT]

5.rész

Agglutináló fluxus hullám. Akkréciós korongon kering a szingularitás felé. Metempszichotikus tér-idő görbítés. Heisenberg-féle határozatlansági reláció. Hullám vagy részecske a létezés? Zsombor hullám vagy részecske? Ő maga hullám vagy részecske? Antianyag, ami az esemény horizont szélén keletkezett, és beesett a szingularitásba, amíg Zsombor meglógott a fekete lyuk tömegével. Kepler törvénye, a Hawking is megmondta. Kerrnek igaza volt végig, de nem volt igaza senki másnak, mert nem létezik negatív energiasűrűségű anyag. Az illokúció teljes félreértelmezése minden, amit Zsombi kimondott. Vagy az ő perlokúciója volt a helytelen? Talán maga volt a heroinos kurva, Zsombor csak egy megfigyelő volt. Egy szimpla foton volt. Konszubsztanciális transzszubsztanciális varázslatos zsidó robbanásszerű istenítése. Szent II. Jónás Pál pápa áll az egész mögött, nem lehet bízni a keresztényekben. Marxnak nem kellett volna ennyire elfogadónak lenni velük szemben. Nemsokára eljön az ítéletnap az ezredfordulóval. Széttörik az internet, meghalnak a számítógépek. Neki nem kell Bence, megássa a saját sírját önmaga, nem egy lusta paraszt. Mindenki egy nap meghal, de nem maga ássa a sírját, mert mindenki lusta dög. Öngyilkosok lesznek, és előtte nem faragnak koporsót maguknak, vagy ássák meg a hat láb mély gödrüket, anyaszomorítóak. Fhúj, de meg kéne halnia mindenkinek, akkor nem kéne másnak megtennie. Ha meghalna mindenki, a sírásók mind dúsgazdagok lennének, és sírrablás helyett az otthonokat rabolnák ki. Aztán ők is kidőlnek. Felfordulnak. Mikor felfordította, leesett a serpenyőből a palacsinta. Beesett a sírásó sírjába. Fehérkés az arca, fekete a kabátja, mintha maga a halál állna előtte.

Valahogy Giorgio egy temetőben kötött ki, mert félúton a rendőrség felé, hogy szívességet kérjen pár régi kollégától, ezzel bejutást szerezve Kun főhadnagy közelébe, lerázhatatlan érzése volt, hogy üldözőbe vette valaki. Eszeveszetten futott minden hetedik kanyarnál balra, a többinél jobbra, de ha lehetősége volt egyenesen haladt tovább, az ösztönei azt súgták, így szükségképpen megmenekülhet a fantomlénytől, ami karmai között akarta tudni. Ilyen már többször előfordult, mint ahogy az elmúlt időben folyton rá kell szólnia magának, hogy ne nézzen hátra, mert akkor fogja lekéselni a mögötte járó ember, mivel megtudja, hogy rájött, hogy merényletre készül. Hasonlóképpen sokszor emlékezteti magát, hogy nézzen a feje fölé, mert az a legfedetlenebb pontja az embernek, oda fog ezért nagy eséllyel érkezni a támadás. Azóta így csinálta ezt, mióta az eszét tudja, tehát pontosítva ez a negyedik napja. Az ügy végéhez közeledve, az igazság pillanatában még erősebb védelmet kellett magára fordítania, tekintve, hogy elhagyta Zsombor, az utolsó pillérje ebben a világban, hogy az ügye sose vesszen el, halála után sem, de nélküle veszve maradna az összes szenvedés, és generációk kutatómunkája a vérszomjas szekta után, az igazságérzete egyszerűen nem engedte, hogy megtörténjen. Tehát, minden esetben életben kellett maradnia, mert nem tudott új tanoncot magával vinni, hogy folytassa a kutatásokat, ezért nem nevezte volna paranoiának azt, hogy vigyáz magára, mint egy felelősségteljes nyomozó, talán ha kicsit túlságosan is.

Itt biztonságban érezte magát először, így engedni tudott a csábításnak, hogy végre megpihenjen, és lelassítsa lélegzetét, hogy csöndesebb legyen mire üldözői úton érik. Bár megnevezni nem tudta volna a rejtélyes lényeket, de a megérzése azt mondta, hogy szükségképpen követni fogják ide is, mert már kiszemelték őt prédának. Meglehet, eljöttek érte végül a szekta tagjai, hogy elhallgattassák egy örökkévalóságra, mert tényleg Zsombor volt a gyilkos személye, és korábbi gondolatai ellentétére, semmi tendenciát nem mutattak a kooperálás felé, tényleg csak tömény rosszindulat voltak. Persze, akkor ez azt jelenti összedolgoztak a férfivel, aki most nyilván berezelt, mert elvesztette az irányítást és megfigyelést fölötte, amit eddig kétségbeesetten próbált megtartani, mintegy permanens csatát vívva Giorgioval. Ő volt nyilván a parancsnok a cégen belül, akit mivel ráállítottak, ezért ő is rendelte el a parancsot a meggyilkolására a közlegények, már-már vadak által. Legalább lett volna benne annyi, hogy ő maga gyilkolja meg, lett volna ennyire tisztességes, hogy becsülje ennyire, de nem, minden után erre se méltatta.