Orrvérzés [BEFEJEZETT]

2.rész

Giorgio alapvetően egy korai kelő volt, de izgatottsága a válaszok keresésében felerősítette, így már hajnali ötkor kint volt a helyszínen, ahol tudomása szerint a holttestet találták. Kivételesen ő hagyta el előbb a hosszú hajú férfi lakását, egy bögre teát hagyva neki egy szendviccsel – ha már vacsorát kapott nála, ennyi kedvesség szorult belé is. Teljesen fel volt dobva a ténytől, hogy elkezdheti a nyomozást, és ezért már háromkor kicsattant az ágyból – úgy, hogy éjfél után voltak csak hajlandóak elmenni aludni, mert teljesen belefeledkeztek abba, hogy Kino hallgatás helyett azt gitároztak és énekelgettek, meg pár katonadalt, amit eltanultak idő közben – azért felszabadító volt Avanti ragazzit dalolni, még ha csak a bártender lakásának rejtelmében is tették ezt pár üveg olcsó bor mellett. Általában nem így néztek ki lógásaik, magát a barátság aspektust nem igazán tartották meg miután kiléptek a lebuj falai közül, és teljes mértékben személytelen szórakozásnak vélték egymást, nem nagyon tudván egyebet egymásról, mint a nevek, meg pár mindenki által közismert tények. Először csak berakta az egyetlen kazettáját a bandától, a 45-öt, amire nagyon büszke volt, hogy a kezei közé került, és már többször felvágott vele neki, hogy az ugyan abban az évben kijött albumot hiper gyorsasággal megszerezte pár orosz ismerősének köszönhetően. Aztán elkezdte mutatni, amik nyugati kapcsolatai által képezhették tulajdonját – The Cure, Joy Division, Siouxsie and the Banshees, és további poszt-punk hírességek, amik igazán meglepték a bajszost, hogy a kedvére tettek, őszintén nem nézte volna ki belőle, hogy nem inkább a diszkóba megy popslágereket hallgatni, és erre költi kevéske pénzét. Pozitívan csalódhatott feltevésében, hogy az egyetlen elfoglaltsága a hosszú hajúnak szociális hálózatát kibővíteni, vagy valami illegális dologban settenkedni, és van személyisége azon kívül is, hogy egy fasz általában, meg eladná őt bárkinek elég pénzért, és máshoz is értett, mint az italkiadáshoz; valami fantasztikusan gitározott.

Elmesélése szerint még a sorkatonaság alatt tanulta meg a zenéket, amiket le tudott játszani – illetve ekkor szokott rá a cigire is plusz szünetért – saját maga és mások szórakoztatására, hogy kicsit kevésbé depresszíven teljen az idő, amikor nem voltak szolgálatban, ezt az egy pozitívat elvíve onnan. A magyar hippinek kikiáltva magát játszotta leginkább rendszerellenes témájú dalait béke jelképpel díszített akusztikusán, néha saját kis gúnydalokat játszva hol a komcsikat, hol az amcsikat szidva, de tisztán kimutatva; mindkettő egy kutya. Ezt azért tisztelte benne, bár tényleg ahhoz simult, akihez jobban megérte az adott pillanatban, de attól meg volt a saját sarkalatos véleménye magánban, és a bálványimádást elvetette velejéig. Kapitalizmus vagy tervgazdaság, mind a szegényt teszi szegényebbé, míg a kiváltságosok röhögnek kajahegyeiken nyomorukra koccintva. Sose gondolta volna, hogy megmutatja ezt az oldalát, ahogy röhögve énekelte a Njet Molotoff-ot, meg az Erdei Testvérek dalait, miközben kielemezi, mit gondol a szituációkról, és nem tudta Giorgio sem, hogy ezt az alkohol hozta ki belőle, vagy csak tényleg meg akart nyílni, de mindenképpen mérhetetlenül örült annak, hogy megláthatta ezt is benne. Ebből aztán az lett, hogy ő maga is elkérte a gitárt, hogy játszon valamit rajta, tesztelve, hogy mennyi maradt meg gyerekkorából a hangszerről, bár ez a terve szépen szólva füstbe ment, teljesen elfelejtve az akkor tanultakat. Azért, elkeserdve nem kellett lennie, elvégre Zsombi segítségének köszönhetően ebből valamennyit visszaszerezhetett, habár józanon valósíznű könnyebb dolga lett volna tanítgatni, neki meg megjegyezni a mutatottakat, de mindentől függetlenül kifejezetten jól érezték magukat, jobban, mint valaha, ezt megkockáztatná. Olyan, amit tényleg minden nap csinálna, valami furcsa bizalma volt a másik férfiban, hogy lehetet beszámíthatatlan előtte, meg mesélhetett neki fiatalságáról, elárulva kényesebb részleteket is magáról, mintha már ezer évek óta ismerték volna egymást - ami csak annyiban hazugság, hogy eddig semmi információjuk nem volt a másikról.