Motor(os)ba szeretni

P.A.R.T. 3

Stella

Tegnap anya viszonylag gyorsan megérkezett. Az arcát látván, nevetni kezdtem. Arra léptek be a szobában, hogy Zane éppen egy kanál antibiotikumot akar belém tuszkolni, én meg ordítok.

-ZANE! HAGYJÁL MÁR AZZAL A SZUTYOKKAL!-mondom az egyik párnámat magam elé tartva.
-De be kell venned, hogy jobban legyél! Mi lesz Me...Magi.. vagy ki a tökömmel?
-Madison, és amúgy is meg lesz ő egyedül is.-erre a kijelentésemre horkantott, majd megint felém nyújtotta a kanalat.

Mindketten megálltunk a mozgásban, mert anya hangját hallottuk meg.
-Megjöttem Ella!-hallottuk, ahogy leveszi a magassarkút, és elindul a szobám felé. Zane-nel egyetemben, nem mertem megmozdulni. Anya benyitott, és elkerekedett a szeme
-Itt meg mi folyik?-kérdezte halkan. Folytatta.-Zane gyere el tőle, hát elkapod! Eleve mit csináltok?

-Tudja Mrs.Butler, a lánya nem fogad szót és nem veszi be a gyógyszert. És tudta, hogy Ella minden este kimegy éjfélkor az esőben olvasni?-tette fel alap hangon Zane.
-De akkor már nem is esett!-mondom dühösen.
-És erről nekem miért nem szólsz?-mondta anya. Feszélyezve éreztem magam.
-Hát.. mert...mm-lehajtom a fejem.

-Szerintem hagyjuk békén Mrs.Butler. Pihenésre van szüksége, nehogy megint felmenjen a láza.-tessékelte ki anyumat. Egy hálás pillantást vetettem felé, mire kisfiúsan elmosolyodott. Valamiért megint egy nagyot dobbant a szívem.

****

Eltelt egy hét. Holnap újra megyek suliba. Egy kicsit várom, de nem tudom. Nem szeretem az embereket. Marcus ezért mindig antiszocnak nevezett. Lehet igaza van? Ahj... Túl sok a gondolat! Aludnom kéne! Fhuu.

Szorosabban átöleltem a plüssöm, és nem érdekel, hogy 17 vagyok!

Azt képzeltem, hogy egy nagyon helyes és kedves...és cuki fiú fekszik mellettem. Nem tudom mi van, de egyfolytában Zane-t látom. He? Mi történik ezzel a tropára ment izével a fejemben?

Szerencsére kb fél óra múlva elaludtam.

Másnap arra keltem, hogy anya két puszit ad, és elmegy. De jó.. na várjunk. LEKÉSEM A BUSZT!

Rohantam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, de vissza rohantam a szobámba, mert előbb felöltözök, de aztán megint megfordultam, mert a melltartóm a szárítón van a fürdőben. Jól kezdődik.

Végül a fél nyolcast elértem. Szerencse. A buszon ülve, feltettem a fülesem, és egy random lejátszási lista indult el. Az üvegnek döntöttem a fejem, és csak arra koncentráltam, hogy ne aludjak el. Gondolkodj! Persze ez este megy, de most meg nem!

Végre odaértünk! Leszálltam a buszról, és indultam a bőröndömmel a kátyús úton. Háromszor feldőlt, kétszer mentem vele neki egy embernek és kb nyolcszor káromkodtam. Ez már haladás!
Beérve a koleszba, a szemem egyből kiszúrta Madison-t a tárgyaló sarkában. Mire észbe kaptam, a nyakamon csüngött.

-Nem is tudod mennyire hiányoztál!-mondja, miután kicsit elhúzódott.
-Hidd el, te is.-mosolyogtam rá, majd felvittem a cuccom a szobánkba. Már egy és fél éve a szobatársam. Korán jöttem egyetemre, mert a tankerület úgy ítélte, hogy az átlagnál kiemelkedőbb a teljesítményem. Szerintem nem, de ők tudják.

Visszaérve a társalgóba, egy csapat lány állt körbe valamit. Ha a lányoknak valami tetszik, valószínűleg nekem nem. De a kíváncsiság eluralkodott rajtam, ahogy megláttam, hogy Madi is ott van. Ráérősen odasétáltam, és megbökdöstem a vállát.

-Itt meg mi folyik?-hajolok a füléhez.
-itt van Zane!-mondja nagy mosollyal az arcán. Madison már mióta bele van esve Zane-be. Sokszor próbáltam őket úgymond "összehozni",de Zane sosem érdeklődött iránta.
Most valamiért nem az a tipikus boldogság fogott el, amikor ezt kimondta Madison. Valami furcsa érzés volt. Ugyan az a nyomasztó érzés, ami egyre többször van. Még mindig nem értem.

Valaki meglökte a vállam, és én egyből rámordultam volna, ha nem előz be.
-Már megint te? Mondtam, hogy nézz a szemed elé!-megfordultam, hogy megnézzem ki az, és ugyan az a fiú volt, aki nekem jött az utcán nemrég.
-Mi az, hogy figyeljek? Már megbocsáss, de most tényleg te jöttél nekem!-mondom dühöngve.

-Ne akard rám kenni, te kis...
-Én kis mi?!-szólok közbe. Nem meglepő, de csak mint Marcus, én is verekedős vagyok. Vagyis inkább csak szeretek verekedni.. szoktam.. néha.
-Nem tudod kivel kezdtél ki, kislány!-ropogtatja a kezét.
-Ezt nekem kéne mondanom.-térek vissza nyugodt hangszínembe. A nyugdotság a dominanciát jelképezi.

-Ne feledd! Mindig mutasd magad nyugodtnak! Legyél lekezelő, de csak nyugodtan. Szólj vissza, de csak nyugodtan.-mondta a magánedző. Már 3 éve járok karatéra önvédelemből.

Az edző hangja szólt a fejemben. Ő már sajnos elhunyt, így már nem járok hozzá. A fiú meglepődött nyugodtságomon, de még dühösebb lett.
-Úgy tűnik, meg kell tanítanom a leckét!-öklét felém lendítette, de a gyors reflexeimnek hála, kitértem. Ugyanolyan nyugodt tekintettel álltam az övét.
-Legközelebb kiszámíthatatlanul üss. És túl gyenge volt.-mondom lenézően.

Egyre jobban felhergeltem. Párszor bepróbálkozott még. Már a fél kolesz körülöttünk volt, de délelőtt nincsenek itt nagyon tanárok. A fiú egy újabb ütést akart adni, de én kihajoltam, és ököllel arcon vertem. Kicsit hátratántorodott, és nemszámítottam még egy próbálkozásra. Nem volt időm kitérni, de mielőtt a keze az arcomat találná, valaki megfogja azt.