Motor(os)ba szeretni

P.A.R.T.6

Reggel volt, mikor felkeltem. Nyújtózkodni kezdtem, mikor a fejbőröm megint fájni kezdett. Elnéztem oldalra, ahol Madison ült az ágyán. A telefonját nyomkodta, és akaratlanul is eszembe jutott, hogy milyen rosszallóan nézett tegnap az autóban. Értem én, hogy tetszik neki Zane meg minden, de én semmit nem tettem!

Lassan felültem, és megdörzsöltem a szemem. Madison felnézett a telefonjából ugyan azzal a tekintettel.
-Mióta vagytok együtt?-kérdezte semlegesen. Zavarodottan néztem rá.
-Full nem értem mit hadoválsz össze, de bi..
-Te és Zane!-vágott a szavamba.-Miért nem mondtad?
-Én és.... Mit ittál aranyom? A büdös életbe nem jönnék össze azzal a gyerekkel! Csak barátok vagyunk.-lassan felálltam az ágyról, és a szekrényemhez sétáltam.

-Aha.-mondja jegesen, majd felállt és kiment a szobából. Nem tudom hova ment, de nem is nagyon érdekelt. Ma megint úgy döntöttem, hogy lemegyek edzeni. Nem volt kedvem a tegnapra gondolni, sem Madi hülyeségére, sem Zane-re. Rá főleg nem.

Lefelé tartottam a kávéval a kezemben, amit most vettem a büfében, mikor láttam, hogy Zane is az edző terem felé tart, de nem egyedül. Clara-val az oldalán ment be a kétszárnyú ajtón. Nem tudom, de rosszul esett..
Félre hessegettem inkább az ilyen gondolatokat, és mentem tovább. Ma nem volt kedvem semmi futós cucchoz, de a súlyzóknál sem akartam lenni. Zane és Clara voltak ott. Nincs kedvem Clara hangjához. Kedvelem a csajt, de így reggel nem akarom a storykat hallgatni.

Nem volt más választásom, vagy lépcső, vagy futópad. Maradt a jó öreg futópad. Felálltam, és kicsit sem vártam. Ötös fokozatra kapcsoltam, és gyors futásba kezdtem. A fülem bedugtam egy fülhallgatóval, hogy kizárjam a külvilágot. Arra gondoltam, hogy az álom motorom van előttem, és azért futok. Fél év...fél év és nekem is lesz!

Kicsit később, valaki megkocogtatta a vállam. Kinyomtam a gépet, és ziláltan megfordultam. Zane állt ott, Clara pedig mögötte beszélt valakivel a telefonban.
-Szia!-mosolygott rám.-Hogy vagy?
-Mondhatjuk jól. A fejbőröm a poklot járja, de javulok.-mondtam én is mosolyogva.
-Hadd nézzem!-mondta és mögém állt. Elkezdte ketté osztani a hajam, hogy lásson valamit, majd megállt a mozdulatban. Lassan és óvatosan végig húzta a kezét az égő részen. Az érintésének helye bizsergett. Majd minden megszűnt.

-Zane! Megvagyok mehetünk.-mondta Clara.-Oh, szia Stella! Jó látni téged!-mosolygott barátságosan.
-téged is!-viszonoztam a mosolyt. Zane mellém lépett és megveregette a vállam.
-Akkor mi most húzunk. Csá El!-köszönt el, majd átkarolta Clara-t és elmentek.

Azon gondolkodtam, hogy mennyi ideje futhattam. 10 percnek tűnt. Felnéztem a faliórára, ami 9:27-et mutatott. Egy és fél órát futottam. Szerintem ennyi elég lesz mára.

Felmentem, gyors lezuhanyoztam, és kajáltam egyet.

Az első órám csak 14-kor lesz, szóval van időm. Arra gondoltam, hogy megkeresem Madi-t.
Voltam az aulában, társalgóban és még a koli környékét is megnéztem. Bementem pár boltba is, hátha, de nem. Egyszerűen felszívódott. Vissza indultam a koleszba, mert kezdtem feladni a dolgot. Mikor beléptem a szobába, Madison az asztalnál ült, és firkált valamit.

-Hála a jó égnek! Tudod mennyi helyen kerestelek? Nagyon beszarattál!-mondom nevetve. De ő semmit sem mond.-Madi...jól vagy?
Oda mentem hozzá, és valamilyen számolásokat írt. Megkocogtattam a vállát, mikor ugrott egyet, és hátra nézett.

-Jézusom Ella! Nagyon megijedtem.-kapott a szívéhez, majd kivette a füldugót.
-Mit csinálsz?-néztem tovább az egyenletet. Nem értek az ilyenekhez.
-Ez csak egy kicsi számolás, hogy ha elmegyek a sarki pékségbe dolgozni, akkor mikorra tudok venni egy albit.

-És mennyi jött ki?
-11 hónap. Majdnem egy év, de legalább meglesz.-mondta, és tapsolt egyet.

****

Fél öt felé járhatott. A szobámba unatkoztam, mert már nem lesznek óráim. Ez a csütörtöki nap a leglazább. Ma 3 óránk van, és az is egymás után 10 percenként. A napunk nagy része szabad, de most semmit nem terveztünk.

Madi hirtelen felült az ágyán, és rám vigyorgott.
-Neked meg mi bajod?-mondom értetlenkedve.
-Kedves vagy. Amúgy meg van egy ötletem!-mondta vidáman, és bele is kezdett.-Szóval! Lemehetnénk a társalgóba, és hívhatnánk másokat is! Egy jók is üvegezés sosem árt!-mondta még mindig mosolyogva.
-Végül is, miért ne! Kiket hívunk?
-Zane biztos jön!-vigyorgott.

Megforgattam a szemem, de írtam neki.

Hallod•
Madi kitalálta, hogy•
üvegezzünk
Számíthatunk rád?•

•Hát persze! Ki nem hagynám :D

-bele egyezett!-mondta Madi-nek akinek felragyogtak a szemei.
-Megkérhetlek arra, hogy majd mond neki vagy nekem, hogy csókoljuk meg egymást? Légyszikee!-tette össze a kezeit.
-Majd meglátom.-sóhajtottam.

•Davis és Aaron is jönni akarnak! Nem baj?

Dehogy baj!•
Várjuk őket is:)•

****

Lent a társalgóban ültünk körbe egy nagy kerek asztalt. Én Davis és Madi közé kerültem. Davis jobb oldalán volt Zane, Madi baj oldalán meg Aaron.

Éppen kezdtük volna a játékot, mikor Zane szólt valakinek.
-Clara!-kiáltott a társalgó másik oldalába. Clara felkapta a fejét, és mosolyogva jött hozzánk.-Jössz játszani? Van még hely!-mondta egy csábos mosollyal.
-Persze! Van még húsz percem.-leült Zane mellé, aki átkarolta. Megint rossz érzésem volt, de nem akartam rá figyelni.

-Oké, akkor kezdjük!-letettem az üveget az asztal közepére, és megpörgettem. Davis-en állt meg.
-Davis, felelsz vagy mersz?-néztem a szemébe, ami magabiztosságot tükrözött.
-Felelek!
-hmm-gondolkoztam egy kicsit majd beugrott-ha meleg lennél, kivel jönnél össze innen?-mondtam ki a kérdést, mire mindenki röhögni kezdett.

-Lássuk csak! Zane-nel!-mondta még mindig nevetve.

Ez így ment egy darabig, mikor Aaron engem pörgetett ki.
-Stella drágám! Felelsz vagy mersz?
-merek.-mit veszíthetek?
-csókold meg Davis-t!-ujjongott. Mindenki nevetett, csak én nem.
-Faszom sem fogja megcsókolni!-röhögtem.
-Na kicsi lány! Ez a szabály!-mondta Aaron.

-Nem fogom! A-a!-tiltakoztam.
-Csak egy csók Stella!-mondta Davis is.-én sem akarom, de muszáj.-vont vállat.
-Nem érdekel.-rázom meg a fejem.
A többiek elkezdték kántálni, hogy "Csókot, csókot".
-Skacok! Ha nem akarja, akkor nem csinálja meg!-állt a védelmemre Zane.

-Akkor felelnie kell!-mondta Aaron.-Stella! Kivel feküdnél le innen?-mindenki "uuu"-zni kezdett. Az arcom valószínűleg lángolt. Felvettem a telefonom az asztalról, és felálltam.
-Én most megyek.-mondtam semlegesen és kimentem az egész koleszból. Mégsem volt jó ötlet ez a játék. Ilyet én mégegyszer nem játszom!

Egy park felé vettem az irányt. Megnéztem GPS-en, hogy merre van. Túl sok a gondolatom és kell egy kis friss levegő. Az a szomorú, hogy itt nincs egy kis erdő, hogy ott sétálhassak. A telefonom is lenémítottam, hogy az se zavarjon, majd sétáltam egyet. Megnéztem a kis tavat, amiben voltak aranyhalak is. Leültem egy padra és pihentem.