Motor(os)ba szeretni

P.A.R.T.8

Stella:

Teljesen nyugodtt lettem. Kikapcsolt az agyam és csak olvastam. Mintha én is ott lehetnék Bridget-tel (a főszereplője a könyvnek).

Egy motor hangjára lettem figyelmes. Alig hallottam, mivel a bokrok tompítottak. Arra gondoltam "biztos Marcus egyik haverja". Újra bele akartam merülni az olvasásba.
A motor mellém ért, és megállt. Nem nagyon foglalkoztam vele, inkább olvastam tovább. A motor leállt mellettem. Erre már én is felnéztem, és Zane motorját láttam meg. Rajta (meglepően) Zane ült, a fekete bukójával.

-El?-levette a bukósisakot és rám nézett. Beletúrt kócos hajába, ami eszméletlenül jól nézett ki.
-Igen? Nem érek rá, mint látod.-visszafordultam a könyvhöz.
-Bocsánat.
-mi?-újra felnéztem rá.-minek kérsz bocsánatot?

-Ami tegnap történt. Sajnálom.-nézett őszinte bűnbánattal a szemében.
-meg van bocsáltva.

-Stella. Nekem nem ez volt a tervem. Nem így akarok bocsánatot kérni.
-Hanem?-összeráncolom a szemöldököm.
-ülj fel mögém.-mondta mosolyogva.
-De, ha Marcus...
-Nincs itt Marcus. Elutazott.

Sóhajtottam.
-Ne kéresd már magad! Neked is kijár már egy jó kis motorozás.-nézett a szemembe.
-Oké-felálltam. A kis termetem miatt, segített felszállni, majd elém ült.
-Kell a bukóm?-kérdezte, miközben elkezdte kicsatolni.
-Nem, nyugodtan lehet nálad. Bízom a motoros képességedben.-erre csak egy mosolyt kaptam.

A motor hátuljába kapaszkodtam.
-Ella.-szólt rám.
-Most meg mivan?
-Ha nem karolsz át, a bukkanóknál leesel. És itt elég sok van.-magyarázta. Nem akartam ennél közelebb kerülni hozzá, de meghalni se volt kedvem. Átkaroltam, és egyből megcsapott a finom férfias illata.

-Készen állsz?-mondta és a visszapillantóból rám sandított.
-őöö azt hiszem.

Beindult alattunk a motor, és lassan elindultunk. Nagyon jó volt, hogy végre motorozhattam. Felszabadító érzés. Egyre gyorsultunk és gyorsultunk. A táj elmosódott, de így is gyönyörű volt.
Miután egy tisztáson megálltunk, Zane segített leszállni.

-Ez valami eszméletlen volt!-örömömben megöleltem Zane-t, majd felnéztem rá nagy vigyorral az arcomon.
-Szívesen.-mosolygott vissza.

Ezután egy kicsit még pihentünk, és leültünk a fűbe. A mosoly az arcomról levakarhatatlannak bizonyult.

-Remélem, ho...-egy téma közepén jártunk, mikor motort hallottunk. Nem sokkal később, Marcus jelent meg, és gyorsan meg is állt Zane motorja mögött. Leszállt, és mikor a sisakját is levette, látszódott, hogy nagyon mérges. Azonnal felálltam.

-Ti meg mit kerestek itt?-érdezte dühösen. Rám meredt.-Stella! Annyira befosattál, hogy a könyved ott van a fánál, te meg sehol!

-Haver nyugi!-állt mellém Zane.
-Te hoztad ide? Várj.. TE MAGADDAL HOZTAD MOTOROZNI?-ordította Mars.
-Tesi én n...
-Megbeszéltük, hogy nem jön velünk! Mi lett volna, ha elestek? Meghalt volna!-mondta rám mutatva.

-Marcus!-Zane elé léptem.-Én kértem meg, hogy hozzon el! Elloptam a motor kulcsát, hogy megzsaroljam vele!-hazudtam. Nem volt fontos, hogy én leszek lecseszve, de nem akartam, hogy Zane-re legyen mérges.

-Mi?-kérdezték egyszerre.
-Úgy volt. Én vagyok a hibás.-mondtam, és Zane felé fordultam.-Sajnálom, hogy megzsaroltalak.-a végén rákacsintottam.
-meg van bocsájtva!-mosolygott pimaszul ő is, és ugyan azt mondta, mint én a fánál.

-Akkor hamár veled jött, veled is megy haza.-mondta Marcus egy kis idő után. Zavartan nézek rá, de inkább nem firtatom a dolgot.
Zane visszavitt, útközben felvettük a könyvemet, amit ott hagytam a fa alatt. A házunk előtt leszálltam, és Zane-re néztem.
-Köszönöm!-suttogtam egy halvány mosoly kíséretében. Zane visszamosolygott. Csak most vettem észre....milyen cukin mosolyog. Nem sok fiúra mondom, hogy cuki. Sőt egyre sem mondtam még. De ide tökéletesen illett ez a szó. Cuki.
-Én köszi, Elly!-majd elhajtott. Na várj! Elly? Pfuj, mi ez az új becenév? Nincs elég? És..és miért érzem úgy, hogy kirobban a szívem a helyéről? Most komolyan, valaki árulja el, hogy mi a retkes franc van velem?!

A szobámban folytattam az olvasást, de nem tudtam koncentrálni. Újra meg újra azon járt az agyam, milyen volt a motoron száguldani. Zane mögött. Csak kettesben... oké, túl sok. Megint. Ahhj!
Egy kisebbet ordítok, mert nem tudok mit csinálni a sok gondolatommal.
Kb hajnal kettő lehetett, mire végre elaludtam.

Holnap 10 körül keltem fel. Vasárnap. Mindig a hétfőre emlékeztet. Nem szeretem. Egyenesen gyűlölöm.
A konyhából nevetés szűrődött be hozzám. Felkeltem, majd résnyire nyitottam az ajtót. Donald volt az. Meg...egy lány? Sosem láttam még itt.
Felöltöztem, majd kimentem, és jobban szemügyre vettem a csajt. Kicsit husisabb volt, mint én. De tökéletesen illett hozzá. Nagyon szép volt. Félre értés ne essék, soha nem voltam magammal elégedetlen, de most nagyon irigykedtem rá. Nagyon szép volt. Kedves és aranyos a nevetése. Mintha egy meséből húzták volna ki.

Donald megfordult, és rám mosolygott.
-Sziasztok!-köszönök előre. A lány is megfordult. Az arca is nagyon szép volt. Nem is használt sminket, csak szájfényt asszem'. A haja koszos szőke, vagy mi. A kékes-barnás szeme, meleget árasztott. Barátságot.
-Szia Stella! Sokat hallottam már rólad! Jasmine vagyok!-nyújtott kezet. Donald-ra néztem egy "ő meg ki a faszom?!"  nézéssel. Hamar meg tudtam a választ. Donald Jasmine felé fordult, és megcsókolta. Levágtam a szitut, és inkább kettesben hagytam őket. Mi lett Nora-val? Mikor szakítottak? És ezek mikor jöttek össze?! Gondolkodtam. Sok minden történik körülöttem, amiről nem is tudok. Mint pl most: A fürdőböl jött ki valaki, én meg a fürdő előtt sétáltam el...volna.

A fiú tiszta erőből nekem ütközött, én meg felborultam, neki az egyik széknek. Ez kurva jó.
-Jézusom, bocsi Elly!-Zane. Levágtam a becenévből.
-Nem baj, túlélem!-nevetek és felállok.Zane rám mosolyog, majd bemegy Marcus szobájába. Sóhajtok, és kimegyek. Az udvarunk nem kicsi, de nem is nagy. A ház mögötti kis füves részen van egy hintaágy. Sok virág van a kertben, ezért sok a lepke vagy bármi más.

Néha csak úgy ülök, és nem gondolkozom. Vagy de, de olyan könnyen. Csak úgy. Nem is figyelek.

Mindig olyan menőnek tartottam a fiukat. Nekik könnyebb. Vagyis nem olyan értelemben, persze nekik is vannak nehézségeik. Mindig azt hittem, ha én is úgy viselkedem, mint ők, én is megszabadulok pàr problémától. Szeretem mutatni az erős oldalam. Mindig büszke voltam magamra, hogy tudok olyan is lenni. Erős. Bátor. Nem valami nyávogós plázacica. De ha egyedül vagyok, elhagyom ezt az énem, és teljesen más vagyok. Gyenge és sebezhető. Mintha az erős és védő falak lebomolnának, és minden gyenge pontom külvilágra kerül, de csak néhány percre. Utánna valaki újra építi a falat, és megint keményen áll. És ez a valaki, a szégyen érzetem. Nem szeretem magam gyengének mutatni, mert azt sokan kitudják használni a sajátos és befolyásos beszédükkel.  Legyen egy kemény oldalad, mert az mindig jól jöhet.

Miután átgondoltam ezt a nagy monológot, felállok, és bemegyek tanulni. Az egész napom ebből állt. Hamarosan vizsgák lesznek, és legalább egy 3-ast szeretnék rá.

Este sikerült kikapcsolni az agyam és aludnom. Végre.