Motor(os)ba szeretni

P.A.R.T.7

Nem tudom mennyi ideje lehettem kint, de a nap már lemenőben volt. Kellően lenyugodtam, hogy visszamenjek. Kb 20 perc séta alatt megvoltam. Út közben kikapcsoltam a némítást is. 7 nem fogadott hívás Madi-től, és 12 Zane-től. Aaron is hívott 3-szor. Nem gondoltam, hogy nekik ez ekkora baj lesz.

Épp csak betettem a lábam a társalgóba, a többiek egy emberként jöttek (rohantak) hozzám.
-Hol voltál te majom?!-mondta Madi, miközben átölelt.
-Nyugi, csak a parkban voltam kiszellőztetni a fejem.

Körbenéztem, de Zane-t sehol nem láttam. Éppen szólni akartam, mikor hátulról nekem jött valaki.
-Bocsi Stella, csak Clara megéhezett és elmentünk enni. Jól vagy?-megfordultam, és Zane szemébe néztem. Aggodalmat tükrözött. Teljesen belefeletkeztem, hogy válaszolnom is kéne. Elvesztem azokban a szemekben.
Észbe kapva, bólogattam párat.
-Ja, teljesen jól vagyok.-mondtam egy kis idő után.

-Akkor jó.-mondta és oldalasan átölelt.-Srácok én megyek elteszem magam tölteni. Jó éjt!-lepacsizott mindenkivel, engem meg megölelt, és elment.
-Én is húztam. Császtok!-mondtam és Madi-vel az oldalamon indultam a lépcsőhöz.

****

-Hogy rohadnál meg!-mondtam magamban, mert vagy harmadjára akadt meg a bőröndöm a macskaköves úton. A buszmegálló felé tartottam. Péntek délután van, kb 17:40 lehet. Már nagyon vártam, hogy haza mehessek.
A buszon nem volt ülőhely, így álltam. Nagyon sokan voltak, és  sokan még a cipőmre is ráléptek. Ha ez nem elég, egy egészen nagy darab csávó esett majdnem rám. Fhuu de várom, hogy végre motorral mehessek, és nem busszal. Bár akkor kell vennem majd egy oldaltáskát, de most az belefér.

Végre otthon voltam. Marcus és Zane kint grilleztek. Donald és két haverja + Nora is ott volt. Nagyon megéheztem az illatoktól.
-Stella! Ha már itt vagy, hozzál tányérokat, köszi!-kiáltott nekem Mars. Alig értem haza, könyörgöm!

Bent letettem a bőröndöt és mentem a tálakért. Hét tányérral értem ki. És ezt a kört megismételtem villákkal és szószokkal is.

-Marcus, ez valami isteni!-mondta Nora. Mindenki helyeselt, majd tovább tömtük a finom csirke és disznóhúst magunkba. Marcus igazi tehetség!

Mindenki végzett a kajálással. Már csak iszogatás volt, és röhögés. De abból sok!
-És emlékeztek, mikor először mentem egy ócska simpsonon?-röhögött Marcus.
-Aztán el is estél, és azt mondtad, hogy ez semmiség volt!-nevetett Zane is.
-Ja, de aztán a szobájába sírt amúgy!-mondtam én is. Percekkel ezelőtt, Mars többi haverja is átjött, Nora pedig elment, mert szólt az anyja.

Ez így ment sokáig, míg valakinek leesett a pohara, és darabokra tört.
-Hozok seprűt!-mondtuk egyszerre Zane-nel. Előttem ült a másik padon, és egyszerre felálltunk. Ennek a következménye, hogy egymásba estünk és Zane rám borította az italát. Legjobbkor vettem fel az egyetlen fehér pólóm! A melltartóm is átázott, mert ez egy nagyon gagyi, de kényelmes darab volt.

-Zane!-ordítottam. Marcus összes barátja engem bámult vigyorogva. Undor fogott el.
Berohantam a házba, és a szennyesbe dobtam a pólót. Kint a nevetést nem tudtam kizárni. Már nem akartam kimenni. Bent maradtam és Madi-vel írogattam.

Másnap délután kimentem a rég látott kis erdőbe olvasni. Az a legjobb dolog szerintem. Kivettem a polcról a könyvet, amiből már csak pár oldal maradt. Twisted Games. Ennél nem volt még jobb könyvem, és  a többi részét is meg akarom majd venni!

Kint nagy csend volt. Nyugalom. Besétáltam az út melletti erdőbe, és megkerestem a fát, amire mindig felmászok, most viszont nem volt kedvem. Ettől a fától nem messze van egy kisebb (míly meglepő). Kicsit kijjebb van, de tökéletes. A fa körül nem volt földes vagy köves rész. Csak a puha fű. Leültem és olvasni kezdtem.

Zane:

Kibaszott nagy bűntudatom van a tegnap miatt. Full leégettem El-t. Arra gondoltam, mivel Marcus ma elutazott, kiengesztelem Stella-t egy motoros körrel.

A kipufogó hangja megszólalt, majd el is indultam. A házuk előtt megállva, besétáltam. Donald mondta, hogy Ella már rég nincs itthon. A tervem meghiúsult, de mindig van egy B-terv is. Egyedül megyek.

Kimentem a föld útra, amit traktorok csináltak, és nekiiramodtam. Nem sokáig tartott az egész, mert az egyik fa tövében megláttam El-t olvasni. Az arcvonásai nyugodtak és lazák voltak.
Olyan szép... Mi? Dehogy szép! A faszokat szép! Inkább...gyönyörű.

Leállítottam a motort.