A Határ túloldalán

3. Fejezet

Az ablak melletti leghátsó pad szabadon állt így ott foglaltam helyet, nem törődve a sok kíváncsi szempárral. Bedugtam a fülhallgatómat és elindítottam a lejátszási listámat. Az ablakon kifele bámultam amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Az ismeretlen felé pillanta kivettem a fülesemet.

- Szia, leülhetek?- Kérdezte a szőke hajú, szemüveges lány.

- Szia, persze.- Vettem el a táskámat a székről, ő pedig helyet folgalt.

- Bizonyára te vagy az új lány, Carla vagyok.- Mosolygott.

- Kimberly.

- Honnan ismered Nathant?- Váltott hirtelen témát amitől meglepődtem.

- Öhm, ő a mostohatestvérem.- Tűrtem félre a hajamat.- Te is ismered? - Kérdeztem az egyértelműt.

- Drágám, őt mindenki ismeri. A hoki csapat legjobbja.- Mesélt teljes beleéléssel amit nevetve figyeltem.

- Hát én még nem nagyon ismerem.- Sóhajtottam.

Amikor csöngettek, egy középkorú nő lépett be a terembe. Miután végig futottuk a szokásos kört, bemutatkozás és a "remélem jól fogod érezni itt magad" szöveg, elkezdődött az óra és szorgosan írtam amit kivetített a tanár.
Ahogy kicsöngettek, becsuktam a füzetemet és kimentem a teremből. Az ajtó mellett a falnak támaszkodva állt Nathan.

- Szia.- Léptem mellé miközben elraktam a füzetemet.

- Milyen volt az első órád?- Karolt át és elindultunk a kövi teremhez.

- Elment.- Vontam vállat ami a rá nehezedett kéztől nehezebb volt.- Van büfé? Szomjan halok.- Néztem fel rá kíváncsian.

- Ahha.- Fordult le a lépcsőn ahonnan már jól látható volt a büfé.- Hány órád van?

- Még hat. Neked?

- Megvárlak. Nekem is hat lenne de hiányzik a tanár.- Vigyorgott győzelmesen.

Amikor a nő oda adta a vizet amit kértem, Nathan, felé nyújtotta a pénzt mielőtt én megtehettem volna.

- Köszi.- Rágtam zavaromban a szám.

- Semmiség.- Vont vállat.

A nap hátralévő részében minden szünetben Nathan a terem előtt várt és kísért a következő órám helyszínére.  Végül nap végén a suliból kilépve láttam a kocsijának dőlve dohányzik. Amint meglátott eldobta a cigit.

- Milyen volt a napod?- Vette le a vállamról a táskát.

- Ne tégy úgy mintha egész nap nem találkoztunk volna.

- Oké.- Mindketten beszálltunk az autóba és elindultunk haza.- Elfáradtál?

- Miből gondolod?- Ásítottam.

- Hát nemis tudom. Egyáltalán nem abból, hogy itt ásítozol össze vissza és arról meg nem is beszélek milyen guccit megirigyelő táskák vannak a szemed alatt.- Ecsetelte jót szórakozva mire tátott szájjal vállba boxoltam.

- Fogd be.- Nevettem.

- Sikerült össze barátkozni valakivel?- Kérdezte komolyabban mintha tényleg érdekelné a válasz.

- Egy lánnyal, Carlanak hívják.

- Carla?- Szaladt fel a szemöldöke.- Szeplőske, nem vagy semmi.- Nevetett.

- Miért?

- Carla az egyik legnépszerűbb, de persze csak utánam.- Büszkélkedett.- És szinte egy információs központ az a csaj.

- Igen ez megmagyarázza, hogy miért tud annyi mindent rólad.- Elmélkedtem mire kíváncsian nézett.- El ne kezd.- Emeltem fel a kezem mielőtt megszólalhatott volna.

- Ma jönnek át egyébként a fiúk.

- Kiket kell ez alatt érteni?

- Andrew, Peter, Travis, Chad és Brian.- Tehát a reggeli banda.

- Oké.- Rántottam vállat.

Nathan leparkolta a kocsit és miután mindketten kiszálltunk és magunkhoz vettük a táskáinkat, bezárta a verdát.

A szobámban dekkoltam és tanulni próbáltam de sehogy se tudtam az anyagra koncentrálni. Így végül feladtam és lementem a konyhába valami innivalóért. A nappaliba 6 üvöltöző és nevető fiú ült a kanapén és fifazott.

- Ezt neked Dallas.- Győzedelmeskedett Nathan amikor gólt lőtt. Ahogy sétáltam el mögöttük, Brian észrevett.

- Hé Kimberly.- Szólt amitől megilyedtem.- A suliban vannak műkorcsolya edzések.- Ajánlotta nagylelkűen.

- a jég nem nekem való.- Nevettem.

- Miért?- Kérdezte Travis.

- Nem tudok korcsolyázni.- Rántottam vállat "ez van" stílusban.

- Mi van, senki nem tanított meg korizni?- Nevetett Chad. Akaratlanul is visszaemlékeztem a kiskoromra és csak bámultam magam elé.
Mire vissza rázódtam a jelenbe láttam, hogy Nathan tarkón vágja Chadet.

- Fogd be.- Nézett rá haragosan.

- Jól látod. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy megtanítsanak.- Hagytam ott a fiúkat. Elővettem egy poharat, engedtem bele vizet és visszamentem a szobámba.
A nap lassan lement. A fiúk hazamentek, Sue és Russ is itthon volt és vacsorázni kezdtünk.

- Milyen volt az első napod Kim?- Érdeklődött Sue.

- Jó volt. Lettek barátaim, a tanárok is jófejek.

- És Nathan segített?

- Igen. Megmutatta mindig, hogy hol lesz a következő órám.- Bólogattam.

Vacsora után megfürödtem és bedőltem az ágyba.