A Határ túloldalán

4. Fejezet

- Kicsim, mit szólnál ha játszanánk valamit?- Kérdezte mosolyogva anya. A szája széle piros volt és remegett a hangja.

- Mit?- Lettem izgatott.

- Menj fel a szobádba és bújj el ahogy csak tudsz. Ne legyen könnyű dolgom. És bármit hallasz, ne gyere elő.- Mosolygott.

- Oké.- Elszaladtam a szobámba és bebújtam a szekrényembe a felakasztott ruháim alá.
Hirtelen egy nagy csattanás, apa hullámzó hangon kiabál, anya sikít.

- Szeplőske, semmi baj.- Suttogott Nathan a fülembe ami kiszakított a rémálomból.

- Nathan...- Ültem fel könnyes szemekkel. Ő csak aggódó tekintettel fürkészett.

- Itt vagyok.- Nézett mélyen a szemembe. Közelebb másztam hozzá és az ölébe dőltem. Egyik kezével a karomat simogatta, másik keze pedig a fejemet tartotta.- Semmi baj.

Karjaiban lenni olyan megnyugtató volt, hogy lassan újra eltudtam aludni.

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Miután kinyotam, nyújtózkodtam egy jót és kimásztam az ágyból. Megcsináltam a szokásos reggeli rutinomat és felöltöztem. Mivel ma hidegebb volt, egy fekete farmert vettem fel és egy babakék haspólót.
A konyhában most csak egy Nathan volt.

- Jó reggelt Szeplőske.- Mosolygott.

- Szia.- Ültem mellé.

- Csináltam neked is reggelit, és egy kávét.- Tolta elém.

- Köszi.

- Hogy aludtál?- Tette le a telefonját, így teljesen rám figyelt. Tudtam, hogy a kis incidens miatt kíváncsi.

- Jól. És bocsi az esti miatt.- Hajtottam le a fejem.

- Rá se ráncs. Ma lesz edzésünk. Megnézed? És akkor haza tudlak hozni.

- Okés, miért ne.

Elindultunk a suliba ahol a fiúk már várták Nathant.

- Sziasztok.- Köszöntek.

Amíg a srácok dumáltak én körbe néztem amíg meg nem találtam Carlat. Elindultam felé mosolyogva és amikor ő is észrevett, fülig erő szájjal integetett.

- Sziaa.- Ölelt meg.

- Szia.- Viszonoztam tettét.

- Te ismered azokat a srácokat?- Mutatott Nathan bandájára.

- Aha, valami olyasmi.- Bólogattam.

- És mit tudsz? Van Travisnek barátnője?- Hátra néztem az említettre aki háttal állt nekünk, ellenben Nathannal aki engem figyelt miközben a többiek hozzá beszéltek. Ahogy össze akadt a tekintetünk, elkezdett liftezni a gyomrom.- Kim..

- Mi? Ja, ömm nem tudom.- Fordultam vissza zavartan.- Csak nem bejön? - Kérdeztem sejtelmesen.

- Lehet.- Pirult el.

- Ha gondolod...- Kezdtem mire felkapta a fejét.- Nathan mondta, hogy nézzem meg ma az edzésüket. Velem tartasz?

- Igen igen igen.- Zsongott be amin én csak nevettem.

- Oké, de most menjünk órára.

***

Megbeszéltük Nathannal, hogy a suli előtt találkozunk és átsétálunk együtt a csarnokba.
Már elég hűvös van, és nem hoztam pulcsit, úgyhogy már jöhetnének.

- Mehetünk.- Jelentek meg hirtelen.

- Nath, vagyis Nathan.- Kérdőn fordult felém az említett.- Carla is jön, nem baj ugye?

- Már miért lenne, gyere nyugodtan.- Intézte szavait barátnőmnek. Ahogy elindultunk, szokásához híven, átkarolt, ekkor megérezte a vállamon, hogy az ő nagy meleg kezével ellenben az én kicsi karom milyen hideg.- Fázol?

- Kicsit. De beérünk a csarnokba és jó lesz.- Legyintettem. Nathan sóhajtott egyet és megtorpant, vele együtt én is. A többieknek nem tűnt fel mert mi mentünk leghátul. Levette a vállamról a táskámat és fejemre húzta a jezében tartott pulcsiját. Úristen milyen illata van! Bele bújtattam a kezeimet, Nathan pedig büszkén vissza tette vállamra a kezét és tovább sétáltunk. Esze ágában sem volt, hogy vissza adja a táskámat.- Nem kellett volna...de köszönöm.- Pirultam el.

- Rajtad amúgyis jobban áll.- Nézett le rám egy féloldalas mosollyal.

Jobban szemügyre vettem a pulcsit
-  ami háromszor nagyobb mint én - és láttam, hogy a suli logója szerepel rajta. Előre pillantottam ahol pedig azt láthattam, hogy Carla milyen jól elbeszélget Travissal, ez mosolyt csalt az arcomra.

- Mi jár a fejedben Szeplőske?- Hajolt lejjebb. Mély dörmögő hangja hatására libabőrös lettem.

- Miért pont szeplőske?- Néztem fel rá.

- Mert jól állnak a szeplőid. Kiemeli a szemed.- Kacsintott. Amikor beléptünk a csarnokba, szembe fordított magával.- Menj, ülj le.

Így is tettem ő pedig a fiúkkal együtt elment átöltözni. 2 percel később Carla is csatlakozott hozzám.

- Mi van köztetek Nathannal?

- Mi lenne? A mostohatestvérem.- Húztam lejjebb a pulcsija ujját a kézfejemre, így csak az ujjaim látszódtak.

- Nekem ez többnek tűnik.

- Ugyan már, csak kedves - legyintettem zavartan, bár éreztem, hogy Carla nem fog ennyivel megelégedni.

- Kedves? - emelte fel a szemöldökét gyanakvó mosollyal. - Kim, láttam, hogyan néz rád.

El akartam nevetni magam, de valami miatt a gyomrom görcsbe rándult. Aztán gyorsan eltereltem a figyelmemet.

- Na, és Travis? Milyen volt vele beszélgetni? – kérdeztem, hogy a kérdést visszapasszoljam.
Carla azonnal felragyogott.

- Nagyon aranyos! Nem is gondoltam, hogy ilyen laza. Szerintem randira fog hívni – mondta izgatottan.

- Örülök, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok – mosolyogtam rá, de közben éreztem Nathan meleg pulcsijának súlyát a vállamon, és az illata folyamatosan körülvett. Akármennyire próbáltam elhessegetni a gondolatot, Carlanak igaza volt – volt valami különleges abban, ahogy Nathan rám nézett.

A fiúk közben felmentek a jégre, és bár próbáltam a játékra koncentrálni, a szemem mindig vissza-visszatért Nathanre. Láttam, ahogy cselez, ahogy nevet a csapattársaival. Amikor időnként felnézett a nézőtérre, azonnal összetalálkozott a tekintetünk, és minden alkalommal mosolyra húzta a száját.

Carla közben teljesen belemerült Travis figyelésébe, így nem vett észre semmit.

Az edzés végén Nathan hozzánk sétált, izzadtan és kipirultan, de ugyanazzal a féloldalas mosollyal.

- Nos, milyen volt? – kérdezte, miközben letörölte a homlokáról az izzadtságot.

- Nem volt rossz – válaszoltam mosolyogva, próbálva leplezni, hogy mennyire is figyeltem rá.

- Csak ennyi? – húzta fel a szemöldökét játékosan. – Legközelebb jobban odateszem magam.

- Várom – mondtam nevetve, de belül valami megmozdult bennem.

Ahogy visszafelé indultunk, Carla és Travis kicsit lemaradtak tőlünk, Nathan pedig ismét átkarolt.

- Amúgy... tényleg sokkal jobban áll neked a pulcsim.– mondta, miközben rám nézett.

- Jól is érzem magam benne – válaszoltam halkan, és egy pillanatra felnéztem rá.

Nathan elkomolyodott, ahogy találkozott a tekintetünk. Valami mélyebb volt abban a pillantásban, amitől újra összeszorult a gyomrom.

Ugyan Kimberly! Csak bebeszéled magadnak mert Carla elültette a bogarat a füledben!