A Határ túloldalán

6. Fejezet

Nemrég ment el Russ és Sue. Épp tanulni próbálok de ez a hülye nyak fájás nem segít.
Lementem a nappaliba ahol Nathan spongyabobot nézett, és leültem mellé a nyakamat fogva.

- Mizu Szeplőske?- Csúszott közelebb Nathan.

- Fáj a nyakam, de nem vész.- Mondtam a képernyőt bámulva mert ha rá nézek a mellettem ülő fiúra akkor tuti megmukkani se tudnék.

- Megmaszírozzalak?- Ajánlotta nagylelkűen.

- Az jó lenne.- Engedtem el egy mosolyt.

- Na akkor fordulj.- Nathan közelebb ült én pedig hátat fordítottam neki, és a keze finoman a nyakamra siklott. Először meglepődtem az érintésén, de ahogy elkezdte gyengéden masszírozni a feszült izmokat, éreztem, hogy azonnal enyhül a fájdalom.

- Ez így jó? - kérdezte, miközben tovább dolgozott a csomókon.

- Igen, nagyon is - mondtam lehunyt szemmel, élvezve a pillanatot.

Éreztem, ahogy az ujjaival lassan, de biztosan oldja fel a feszültséget, és nem tudtam megállni, hogy egy elégedett sóhaj ne szakadjon ki belőlem. Kezei lassan lejjebb haladtak amitől libabőrös lettem. Egy hirtelen mozdulattal hátra rántott, így össze simult a testünk. Jobb kezével a hasamat cirogatta mire elaladt a lélegzetem.

- Nathan...ezt nem kéne.- Mondtam halkan.

- Egyáltalán nem.- Folytatta és egy csókot hagyott a vállamon, ami valamit elindított bennem.

- Állj le.- Fogtam meg a mozgó kezét.

- Ne mond, hogy te nem erre vágysz.- Nevetett mély dörmögő hangján.

- Tökmindegy mire vágyom ha nem szabad.- Ültem fel.- Ezt nem folytathatod.- Hagytam ott.

Nathan utánam jött, de nem lépett be a szobámba, csak az ajtóban állt meg. Láttam, hogy a homlokát ráncolja, mintha belső harcot vívna magával. Végül csak nekidőlt az ajtófélfának, karba tett kézzel figyelt, de nem mondott semmit. Az arckifejezéséből nem tudtam eldönteni, hogy dühös, sértett, vagy egyszerűen csak tanácstalan.

- Miért csinálod ezt? - Fordultam meg és tettem felé pár lépést.

- Nem tudom – vallotta be végül halkan. - Egyszerűen csak... veled akarok lenni. – Mondta hirtelen és ajkaimra tapasztotta a száját. Érzelmesen csókolóztunk amíg levegő hiány miatt el nem távolodtunk.

- Ezt többé ne csináld.- Néztem kábultan a szemébe.

- Ígérem, nem fogom.- Csókolt meg újra és közben lefektetett az ágyra. Csöngettek ami kizökkentett mindkettőnket. Ahogy eltávolodott elmosolyodott egy pillanatra és a fülemhez hajolt.- Enyém az első csókod.- Majd magamra hagyott.

Ennek nem szabadott volna megtörténnie. De olyan ámulatba ejtő volt. Olyan jó érzés.

>>>

- Akkor kezdődjön a buli!- Hallottam Travist amikor már sötétedett. A zene hangosan elkezdett szólni.

Úgy döntöttem, hogy lemegyek megnézni mi történik...nem kellett volna.

Tele volt számomra ismeretlen emberekkel a ház. Pár embernél piros pohár díszelgett. Nekiindultam megkeresni Nathant aki a konyhában nevetgélt Peterrel.

- Nathan!- Löktem meg, hogy rám figyeljen.

- Végre itt vagy Szeplőske!- Ölelt meg.- Hé Peter, ő Szeplőske.

- Mégis mi a franc ez?- Mutattam a kisebb ember tömegre.

- Minek látszik?- Nevetett.

- A szüleid tudnak erről?

- Higgadj le, tessék igyál kicsit.- Öntött ki pohárba egy kis vodkát és kólát.

- Kösz nem.- Toltam el.

Vissza indultam a szobámba de egy ismerős hang megállított.

- Szia Kim!- Ölelt meg Carla.

- Szia.

- Állati ez a buli.- Ugrált örömében.

- Hát én nem így érzem.- Nevettem feszülten.

- Lazíts! Rúgj be és csókolózz egy sráccal.

- Még átgondolom.- Hagytam rá. Carla nevetve tovább táncolt, én pedig körbe néztem. Nathan a falnak dőlve egy csaj szájában kotorászott a nyelvével.

Ez...ez nevetséges. Pár órája még velem csókolózott és ezen rohadtul nem kéne felhúznom magam.
Ahogy elsétált mellettem egy srác, elvettem a poharát amit most tölthetett mert szinte tele volt.
Ahogy belekortyoltam az alkohol végig marta a torkomat. Pár korty után kicsit kezdtem szédülni és elengedni a gátlásaimat.

- Szia.- Mosolygott rám egy ismeretlen srác.

- Hali.- Köszöntem én is.

- Ryan vagyok.- Hajolt közelebb, hogy rendesen halljam.

- Én Kim.

- Táncolunk?- Nyújtotta a kezét amit gondolkodás nélkül elfogadtam.

- Szerintem lépj le Harper.- Veregette meg a vállát Nathan egy barátságos mosollyal.

- Bocs Nathan.- Hátrált el.

- Ezt most miért csináltad?- Löktem meg.

- Senki nem érhet hozzád.- Ragadott meg.

- Akkor engedj el.- Próbáltam szabadulni nevetve aztán próbáltam elvegyülni a tömegben és jól érezni magam.