Ma van megint ilyen örökbe fogadós nap az intézetben. Sok stand, különdböző programokkal a kicsiknek akiket keresnek az új szüleik.
És vagyunk mi, tinédzserek akiket senki nem akar. Ez olyan nekünk mint amolyan szabadnap. Nincs suli, se diákmeló, csak itt dekkolunk egész nap, némelyikünk cigizik, tiktok videókat csinálunk, képeket snapen és kirakunk belőle párat instára.
- Oké, akkor azt mond meg, Josh vagy Alex?- Kérdezte Lucy miközben leült a betonlépcső negyedik fokára. Josh és Alex felügyelők az intézetben. Alex 29 éves, Josh pedig 25 és valljuk be, egyikük sem csúnya.
- Úristen Lucy, elég már.- Nevettem.
- Na jó, elegem van.- Hallottam meg egy férfi hangját.- Úgy kerülik őket mintha valami fertőző betegséget hordanának, vagy mintha szarszaguk lenne.- Egyre csak közeledett a hang. Oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam mi történik. Felénk sétált egy kigyúrt férfi és sietve utána egy nő.
- Russ, ezek tinédzserek. Csajoznak, pasiznak, maszturbálnak, isznak és drogoznak. Elég nekünk egy ilyen gyerek.- Fogta meg a karját.
- Hé, ugye tudják, hogy mindent hallunk.- Tettem feléjük pár lépést és magamra öltöttem egy mosolyt.- Betegségek, szarszag, maszturbálunk, na igen.- Nevettem ők pedig csak pislogtak. - Szóval menjenek és foglalkozzanak, játszanak a kicsikkel. Na páá.- Fordultam meg és vissza sétáltam a barátaimhoz akikkel lepacsiztam és beszélgettünk tovább. Mégegyszer visszanéztem a párra és még mindig minket bámultak.
- Kim, kérsz egy slukkot?- Kérdezte Max felém nyújtva a cigijét.
- Aha jöhet.- Fogadtam el. Nagyon ritka alkalom, hogy cigizek.
YOU ARE READING
A Határ túloldalán
Teen Fiction"Kimberly Palmer" 9 éves korom óta az intézetben élek miután a családom elhajított. Párszor már voltam családoknál próbaidőszakon de végül mindig az árvaházban kötöttem ki. Itt ismertem meg a legjobb barátnőmet Lucyt aki az első naptól kezdve velem...
