Vajon milyen titkot rejtenek Magyarország tanúhegyei? A tizenhét éves Emesének elképzelése sincs róla, bár intézeti szökevényként jobb dolga is akad annál, mint hogy ezen töprengjen. Napról napra próbál túlélni, végül azonban nem marad más választás...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Hű, de szép! – Ámulattal nézem a karácsonyfát, ami teljes pompájában ragyog, miután Apa feltette a csúcsot a tetejére, ahová én sajnos nem érek fel. Apa ezután már hajolna le az égősor kapcsolójához, de én gyorsabb vagyok nála, és megelőzőm őt:
– Légyszi, hadd kapcsoljam fel én!
– Ha szeretnéd! – Apa elneveti magát, én pedig rögtön meg is nyomom a kapcsolót, mire kigyúlnak a színes fények. Felállok, és hátralépek a kanapéhoz, hogy onnan csodáljam meg a karácsonyfát.
– Ha kiég valamelyik körte, megkereshetem én a rosszat? – kérdezem, mire Apa bólint:
– Lehet róla szó, de csak akkor, ha szólsz nekem előtte, hogy felügyelni tudjam. Rendben van, Mesi?
– Rendben, Apa, fogok szólni! – Tovább nézem a csillogó díszeket és a világító égőket, amik fenyő alakban ragyogják be a szobát. – Alig várom, hogy jöjjön a Jézuska!
– Biztos fog jönni nemsokára – mosolyog rám –, de szerintem előtte még megvárja, hogy segítsek Anyának a halászléhez passzírozni.
– Remélem, addig azért nem fog várni – durcáskodom, mire Apa elneveti magát:
– A türelem rózsát terem! Viszont most megyek a konyhába Anyához, hogy haladjunk – beszél hozzám kedvesen.
– Nem játszol velem, Apa? Most építettem kockákból a babaházhoz egy újabb erkélyt meg egy medencét! – próbálom őt itt tartani, de hiába.
– Játszok majd veled később, de előbb legyen meg a karácsonyi vacsora, mert az angyalkák, akik az éjjel itt jártak, azt mondták, hogy utána jön majd a Jézuska – kacsint rám, de aztán a konyha felé indul, ahonnan behallatszik a karácsonyi zene, amit Anya hallgat.
– Na jó, legyen. Addig csinálok egy karámot is a lovacskáknak – jön az újabb ötlet, majd a babaház és az építőkockás vödör felé fordulok, miközben Apa kimegy a konyhába Anyához.
Építeni kezdem a karámot, és szerencsére a megfelelő kockákat hamar meg is találom. Miközben összerakom a darabokat, azon gondolkozom, hogy a felnőttek mit szeretnek ennyire a halászlében. A bejgli és a sütemények sokkal finomabbak, mégis azokat már csak azután szoktunk enni, hogy jött a Jézuska.
Hamarosan kész is van a kerítés. A karácsonyfa melletti kis asztalhoz lépek, ahová még a játék lovacskáimat tettem, ekkor azonban látom, hogy az adventi koszorúnak kialudt az egyik gyertyája. Ráadásul pont a rózsaszín, ami a kedvenc színem. Mi lenne, ha meggyújtanám?
A gyufát nem is kell sokáig keresnem, mert Apa számítógépasztalánál megtalálom a felnőttes papírok mellett. Olyan sűrűn vannak azok teleírva, nem is értem, hogyan tudják elolvasni a felnőttek. Pedig én ügyes vagyok, a téli szünet előtt még egy piros pontot is kaptam Ildikó nénitől, mert szépen olvastam a tankönyvből, amiben szerencsére nagyobbak a betűk, és amiben képek is vannak.
