Tiltott örző!

🏹 2 . rész 🏹

Dante

•Szorosan Nerissa nyomában haladtam. A lány gyors és magabiztos léptekkel vágott át a villa folyosóin, mintha pontosan tudná, hová tart. Az első találkozásunk után nyilvánvaló volt számomra, hogy Nerissa nem az a fajta, aki könnyen engedelmeskedik. De ez nem volt meglepő, a makacsság és a büszkeség a vérében volt.

•Hideg szemmel figyeltem minden mozdulatát, a lépései finom ritmusát, a fejét, ahogy kissé magasan tartotta, jelezve, hogy nem hagyja magát irányítani. Egy átlagos testőr talán meghátrált volna egy ilyen nehéz jellem láttán, de én nem vagyok átlagos. És Nerissa sem.

-Makacs. Ez csak megkönnyíti a dolgom. Az apja azt hiszi, hogy képes engem irányítani, de mindketten tévednek. Nem az ő védelmére esküdtem fel-hanem arra, hogy végrehajtom, amiért ideküldtek.-mondtam magamban.

•Ahogy elhagytuk a villa biztonságát, Nerissa egyenesen az autójához indult. Észrevettem, hogy egy pillanatra megállt, mintha habozna, aztán gyors mozdulattal nyitotta ki az ajtót.

-Ne gondold, hogy beengedlek az autómba-szólalt meg hirtelen, hátra sem nézve.

•Elmosolyodtam, és a kocsinak dőltem, összefont karokkal várva.

-Azt hittem, megbeszéltük. Te mész, én jövök.

•Nerissa bosszúsan pillantott hátra rám.

-A saját szabályaim szerint.
-A saját szabályaid már rég nem érvényesek. Szállj be, és indulj. Követni foglak.

•A lány tekintete dühösen villant, de végül egy szó nélkül beszállt, becsapva maga mögött az ajtót. Elfolytottam a mosolyom, majd csendben megfordultam, és beszálltam a saját kocsimba. Követtem őt. Tudtam, hogy Nerissa igyekszik kijátszani engem, de ez a játék számára csak most kezdődött el.

-Ez a lány több mint kihívás. És valahogy... élvezem ezt. De nem szabad elfelejtenem, miért vagyok itt. Az érzelmek gyengítenek. És nekem hideg fejjel kell játszanom, ha sikerrel akarok járni.-mondtam magamban.

•Az éjszakai város neonfényei suhantak el mellettünk, ahogy a kocsisorok közé vegyültünk. Én nem szorultam arra, hogy minden mozdulatot figyeljek, a feladataim mindig precízen és tudatosan végeztem. De valahogy Nerissával minden apró részlet fontosnak tűnt. A lány minden lépése, minden reakciója egy újabb része volt a kirakósnak, amit meg kellett oldanom. És ahogy figyeltem őt a visszapillantó tükrön keresztül, nem tudtam megállni, hogy ne érezzek egy halvány izgalmat.

-Veszélyes játékot játszom. Nerissa nem tudhatja meg az igazságot..még nem. De a kérdés az, meddig tudok ellenállni ennek a lánynak, aki talán nagyobb veszélyt jelent rám, mint bárki más.-motyogtam halkan, szinte magamban.

•Nerissa autója hirtelen lefékezett egy forgalmas klub előtt. Én azonnal követtem, leparkolva a közelben. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, és azt figyeltem, ahogy Nerissa kiszáll, hosszú, fekete kabátjában, ami csak még inkább kiemelte magabiztos lépteit. Minden mozdulatából sugárzott a határozottság, de nem engedek a kísértésnek.

-Túl sok figyelmet szentelsz neki. Ezt a csatát nem veszítheted el.-mondtam magamban.

•Nerissa nem is pillantott vissza rám, ahogy megindult a klub bejárata felé. Egy pillanatra tétováztam, majd egy gyors mozdulattal utolértem őt, és szótlanul mellé léptem. A lány csak oldalról vetett rám egy pillantást, de nem szólt semmit.

•Ahogy beléptünk a zajos, neonfényben úszó klubba, az emberek forgataga azonnal körülvett minket. Zene dübörgött, a tömeg mozgott, Nerissa azonban határozottan tört előre. Követtem őt, és egyre inkább éreztem, hogy a feszültség lassan kezd felépülni bennem. Nem a klubban zajló események miatt, hanem amiatt, hogy minden pillanatban közelebb kerültem Nerissához, mind fizikailag, mind a gondolataimban.

•Ahogy Nerissa a klub sötétebb, félreeső részébe vezetett, csendben figyeltem. A lány arca kihívó volt, a mosolya pedig éppen annyira hívogató, mint amennyire veszélyes.

-Meddig akarsz még játszani a testőr szerepében, Dante? Nem unalmas?-kérdezte szemtelenül.
-Nem azért vagyok itt, hogy szórakozzak.
-Hát persze. Katonás rend, igaz? Mindig a szabályok..-mondta majd közelebb lépett, szinte belélegezve a jelenlétemet.

•Erre a mozdulatára megfeszítettem az állkapcsomat, és igyekeztem távol tartani magam a kísértéstől.

-Nem játszom, Nerissa. Az apád bízott meg, hogy védjelek.
-Az apám..-Nerissa halkan felnevetett-ő sem tud irányítani. Mit gondolsz, te majd fogsz?

•Közelebb hajoltam, épp csak annyira, hogy a feszültség tapinthatóvá váljon.

-Én nem irányítani akarlak. Csak megvédeni.
-Azt hiszed, meg tudsz védeni,akár magamtól is?-kérdezte suttogva, a szemeiben kihívás csillogott.
-Azt hiszem, te jelented a legnagyobb veszélyt, Nerissa.

•Mire kimondtam a lány ajka körül mosoly játszott, majd hirtelen hátralépett, megtörve a pillanatot.

-Akkor készülj fel, mert ez a játszma most kezdődik igazán.

•Némán figyeltem őt, éreztem, hogy ez a nő nemcsak veszélyes, de túl mélyen hatol be az életembe.Túl gyorsan.

-P📖