Tiltott örző!

🏹 6 . rész 🏹

Dante

•Ahogy Nerissára néztem, eszembe jutott, hogy csak pár órája ismerem őt. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez a lány nem az, akire számítottam. Azt hittem, egy elkényeztetett, naiv lányt kell majd megvédenem, valakit, aki csak az apja befolyása alatt áll. De Nerissa más volt. Erős, okos, és mélységek voltak benne, amiket nem láttam előre.

•De mindez nem változtatott a tényen: az apja halálát kellene elhoznom. Ezért vagyok itt. Az embereim megbíztak a feladattal, szigorúan, hidegen, érzelmek nélkül. Egy munkának indult. Semmi több. De most, ahogy ott álltam előtte, Nerissa még mindig remegve, próbáltam magamhoz térni a gondolattól, hogy valami változott bennem.

•Az egész nap furcsa volt. Mikor megkaptam a feladatot, hogy testőrként lépjek Nerissa közelébe, egyetlen dolgot kellett szem előtt tartanom: az apja közelébe kerülni. De ahogy Nerissával töltöttem az időt, valami elkezdett feszíteni belül. Az a lány, akit egy napja ismerek, túlságosan is hatással volt rám.De hogy tudnék végezni az apjával, ha Nerissát látom magam előtt? Ha már most kezdem elfelejteni, hogy miért is vagyok itt?

-Egy nap. Csak egy nap telt el, és máris megkérdőjelezem a hűségemet. Nem gyengülhetek el.-mondtam magamban.

•Nerissa még mindig remegett, de próbált összeszedettnek tűnni. A környezetünk zajos volt, az emberek körülöttünk továbbra is táncoltak, mintha mi sem történt volna, de én csak rá tudtam figyelni.

-Nerissa, menjünk haza. Itt most már nincs helyed.
-Igen, talán jobb lenne..Köszönöm, Dante. Tényleg nem tudom, mi történt volna, ha te nem vagy itt.
-Ez a dolgom. Vigyázni rád.

•Megindultunk kifelé a klubból, a tömeg lassan elmaradt mögöttünk. Éreztem, hogy Nerissa szorosan mellettem marad, mintha a közelségem biztonságot jelentene számára. Az utcára érve a hűvös éjszakai levegő megcsapott minket, Nerissa pedig mély levegőt vett, mintha végre kiengedhetné a feszültséget.

-Tudom, hogy talán naív voltam, hogy hittem neki.. De valahogy azt akartam, hogy igaz legyen. Ne szólj róla az apámnak kérlek.
-Nincs ebben semmi rossz. De a világ nem mindig adja azt, amire vágyunk. És ez a mi titkunk marad, igérem.

•Megérkeztünk a kocsimhoz, és ahogy kinyitottam az ajtót neki, Nerissa egy pillanatra elgondolkodva rám nézett.

-Miért vagy ennyire hideg néha, Dante? Mintha egész nap távol tartottad volna magad tőlem. Alig ismerlek, de mégis úgy érzem, hogy mindig itt vagy, és mégis távol vagy tőlem.

•Meglepődtem a kérdésen. Egy napja vagyok a közelében, de már most érezte azt a távolságot, amit próbáltam megtartani. A küldetésem miatt kellett hidegnek maradnom, de Nerissa láthatóan érzékeny volt ezekre a dolgokra. Nem engedhettem meg magamnak, hogy közel kerüljek hozzá. Ő az apja lánya. Az apjáé, akit nekem el kell árulnom.

-Talán nem ismertük még meg egymást eléggé. Én a feladatomra koncentrálok, ami nem más, mint a biztonságod. Ezért vagyok itt, semmi másért.

•Nerissa halkat sóhajtott, majd beült a kocsiba. Ahogy becsuktam az ajtót mögötte, magamban elátkoztam a helyzetet. Ez a lány egyre közelebb kerül hozzám, és én egyre jobban kételkedtem abban, hogy képes leszek végigvinni a tervet. Az apja halála a küldetésem, de valahogy most úgy éreztem, hogy Nerissa élete talán fontosabb ennél.

•Beszálltam a volán mögé, és elindultunk a sötét utcákon át hazafelé. A csend feszült volt, de valahogy kényelmes is. Nerissa néha lopva rám pillantott, mintha valami választ keresett volna az arcomon.

-Majd elhozom az autód.
-Te mindig ilyen voltál? Mindig ennyire fegyelmezett és távolságtartó?

•A kérdés váratlanul ért, de őszinte választ akartam adni.

-A munkám megköveteli. Ha túl közel engedsz valakit, az gyengeség lehet. A gyengeség pedig, végzetes lehet.
-Nem mindenki veszélyes. Nem minden kapcsolat sebez meg. De értem, miért mondod ezt. Csak..nem akarok egyedül maradni ebben az egészben. Túl sok minden történik mostanában.

•Éreztem a szavai mögött húzódó magányt. Nerissa élete mindig is a felszín alatt zajló veszélyekről szólt, még ha ő nem is látta az egészet. Az apja ellenségei, azok az emberek, akik engem fizettek, éppúgy a sötétben mozogtak, mint én. De én itt voltam mellette. Csak egy testőrként, de mégis közelebb, mint bárki más. És ettől csak még bonyolultabb lett a helyzet.

-Nem hagylak magadra. De néha a távolság segít megvédeni azt, ami fontos.
-Néha. De nem mindig.

•Ahogy megérkeztünk a villához, Nerissa egy utolsó pillantást vetett rám, mielőtt kiszállt volna. Éreztem, hogy valamit mondani akar, de visszafogta magát. Megvártam, hogy biztonságban bejusson a házba, velem együtt, és utánna vettem egy mély lélegzetet.

-P📖