Tiltott örző!

🏹 7 . rész 🏹

Nerrisa

•Ahogy beléptünk a villába, a csend ismét ránk telepedett. A sötét folyosókat csak a halvány lámpafény törte meg, a lépteink visszhangoztak a hideg márványpadlón. Dante mellettem maradt míg a szobába nem értünk, de most valahogy más volt. Olyan volt, mintha valami köztünk lévő fal kezdett volna megrepedni, de egyikünk sem tudta, mit kezdjen ezzel.

-Mostmár biztonságban vagy.
-De mi lesz velem? Egyre több minden történik, és te vagy az egyetlen, aki megért.

•Láttam rajta, hogy küszködik a válasszal.

-Nem hagylak magadra. Ezért vagyok itt, hogy vigyázzak rád.-mondta, majd közelebb léptem hozzá.
-De miért tartasz távol? Miért nem engedsz közelebb?-kérdeztem mire le sütötte a szemét.
-Nem lehetek gyenge. Ha gyenge leszek, te is veszélybe kerülsz.
-Az érzelmek nem gyengítenek. Erőt adnak.-mondtam mire Dante megingott.
-Talán igazad van..de nem kockáztathatok.
-Nem vagyok veszélyes, Dante. Nem foglak bántani.

•Egy hosszú pillanatig csend volt.

-Nem tudom, hogy képes vagyok-e erre. Túl sok minden forog kockán.
-Mi az, ami ennyire veszélyes? Miért érzed, hogy választanod kell köztem és..bármi más között?

•Dante rám nézett, de most először láttam a szemében valami mást: kétséget.

-Nem értheted. Ez nem csak rólad szól. Van, amit nem mondhatok el.

•Közelebb léptem hozzá, szinte kérlelve.

-Kérlek mondd el! Nem bírom ezt a titkolózást.
-Nerissa..-kezdte, de elhallgatott, mintha küzdene saját magával-ez bonyolult. Nem tehetem meg, hogy mindent elmondjak. Nem lehet.
-De miért nem? Miért nem bízhatsz meg bennem?

•Láttam, hogy valami mélyen gyötri, és ez még jobban fájt, mint a távolsága.

-Mert..talán pont te vagy az, akitől a leginkább meg kell védenem magam-mondta végül, és ezzel minden szava hidegen hasított belém.
-Tőlem? Hogy érted ezt?

•Dante nem válaszolt rögtön, csak egy mély sóhajjal fordult el, mintha már kimondta volna azt, amit nem akart.

-Ezért nem engedhetlek közel. Ha közel engedlek, mindketten elbukunk.

•A szavai meg döbbentettek, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a félelem. Mély levegőt vettem, és megpróbáltam tisztán gondolkodni.

-Nem értelek, Dante. Miféle titkokról beszélsz? Miért nem mondod el, mi folyik itt?

•Dante mereven nézett rám, mintha azzal küzdene, hogy mit osszon meg.

-Nerissa, nem akarom, hogy bajod essen. Ennyit tudnod kell.
-De még mindig nem értem, miért tartasz távol. Miért érzed úgy, hogy veszélyben vagyok?

•Egy pillanatra habozott, majd közelebb lépett, a hangja halk és feszültté vált.

-Mert vannak dolgok, amiket nem tudhatsz. Amik túl veszélyesek ahhoz, hogy érintkezzenek veled.

•A szívem gyorsabban vert. Éreztem, hogy valami sokkal nagyobb rejlik a háttérben, de Dante nem volt hajlandó közel engedni. A szemeiben azonban volt valami, ami azt súgta, hogy törődik velem, hogy talán sokkal jobban, mint ahogy mutatja.

-Én nem akarok veszélybe kerülni. De nem fogom hagyni, hogy ilyen távolságot tarts köztünk. Dante..én bízom benned. Miért nem bízhatnál te is bennem?

•Dante mélyen a szemembe nézett, mintha mérlegelne valamit.

-Ez nem ilyen egyszerű.
-Nem lehet ilyen bonyolult sem. Csak mondj valamit, amibe kapaszkodhatok.

•Látszott rajta, hogy belül vívódik, de nem mondott többet. Csend volt közöttünk, és tudtam, hogy valami fontos dolgot titkol, de mégsem volt hajlandó elárulni.

-Nerissa, menj aludni. Most pihenned kell.

•A szavai kemények voltak, de éreztem mögöttük valami mélyebbet. A távolságot, amit felépített közöttünk, nem tudtam áttörni.

-Nem teheted ezt. Nem hagyhatsz így.
-Minden rendben lesz. Én itt leszek..holnap. De most, szükséged van a pihenésre.

•Próbáltam küzdeni ellene, de a tekintete rideg maradt, és éreztem, hogy tényleg be akarja fejezni ezt a beszélgetést. Túl sok volt a kimondatlan szó, de egy utolsó pillantást vetett rám, és ezzel végleg elzárt magától.

-Dante..

•De ő már hátat fordított, és elindult az ajtó felé.

-Aludj jól, Nerissa.

•Ezzel kilépett a szobából, magamra hagyva a zavaros gondolataimmal. Tudtam, hogy holnap is ott lesz, de valahogy minden sokkal hidegebbnek tűnt, mint pár órával ezelőtt.

-P📖