Tiltott örző!

🏹 3 . rész 🏹

Nerissa

•Ahogy hátraléptem, éreztem, hogy valami megváltozik. Dante, a csendes és zord testőr, most még fenyegetőbb volt, de nem az a fajta fenyegetés, amitől félnem kellene. Valami más volt ebben az emberben, valami, ami sokkal mélyebbre hatolt, mint az, hogy egyszerűen csak engem követ.

•Nem tudtam pontosan megfogalmazni, mi is volt ez, de bosszantott. Ő is bosszantott. A maga merev, rideg stílusával, azzal, hogy állandóan figyel. Mégis, valahogy élveztem ezt. Talán azért, mert Dante más volt, mint a többi férfi, akik általában meghátráltak a jelenlétemtől. Ő nem. Ő szilárdan állt, és a maga módján próbált kordában tartani.De a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy azt hitte, engem kordában lehet tartani.

-Talán ez a játszma tényleg csak most kezdődik, Dante. És ha már így van, akkor hadd legyek én, aki irányítja a szabályokat.-mondtam magamban.

•Ahogy a tömegben sétáltam, érzékeltem, hogy követ. Mindig ott volt, egy lépéssel mögöttem, éppen elég távol ahhoz, hogy ne zavarjon, de elég közel ahhoz, hogy tudjam, esélyem sincs szabadulni tőle. A klub lüktető zenéje körülvett minket, a fények villogtak, de én minden érzékemmel Dante jelenlétére összpontosítottam.

•Végül megtorpantam a bárpultnál, és a pultos felé biccentettem.

-Egy whiskyt. Felejtsük el ezt az egész napot.

•A pultos gyorsan teljesítette a kérésemet, miközben Dante hangtalanul odaért mellém.

-Azt hittem, a szabály az volt, hogy csendben maradok. Most már parancsokat is adsz?

•Felé fordultam, és kihívóan a szemébe néztem.

-Talán meguntam a szabályokat. Azt mondtad, nem követed őket, igaz?

•Dante egy pillanatra elmosolyodott, de aztán visszafogta magát. Ettől az apró villanástól valami furcsa izgalom futott végig rajtam. Eddig ritkán láttam, hogy Dante bármilyen érzelmet mutatna.

•Felvettem a poharam, és egy hosszú kortyot ittam. A whisky égette a torkomat, de most valahogy szükségem volt erre a forró fájdalomra, hogy elűzze azt a zavart, amit Dante okozott bennem. Ő is figyelt, de továbbra is némán állt, mintha csak azt várná, hogy mikor követem el a következő hibát.

-Mondd csak, Dante, tényleg azt hiszed, hogy meg tudsz védeni? Tudod egyáltalán, ki vagyok?

•A kérdés hirtelen kiszaladt a számon, de tudtam, hogy valójában nem csak arra voltam kíváncsi, hogy ismeri-e a családomat. Arra voltam kíváncsi, hogy látja-e azt a részemet, amit még én is próbáltam elrejteni, a bizonytalanságot, az állandó harcot azzal, hogy ki is vagyok valójában.

•Dante szemei összeszűkültek, és egy pillanatig mérlegelte a választ.

-Tudom, hogy Nerissának hívnak. És azt is tudom, hogy több vagy annál, mint amit mutatsz. De hogy ki vagy valójában? Ezt még nem döntöttem el.

•A válasza meglepett. Több volt annál, mint amit vártam. Nem csak egy egyszerű testőr volt. Valami mélyebb játszmát játszott, akárcsak én.

-Jobban tennéd, ha nem próbálnál megfejteni, Dante. Ez a játék veszélyes lehet számodra.

•Dante lassan bólintott, és mélyen a szemembe nézett.

-Nem félek a veszélytől, Nerissa. De talán te sem tudod, milyen játékot játszol.

•A szavai hűvösek voltak, de volt bennük valami fenyegető. Egy pillanatra meginogtam, de aztán a büszkeségem visszatartott attól, hogy hátráljak. Nem mutathattam gyengeséget. Nem vele szemben.

-Ez az ember talán mégsem olyan egyszerű, mint gondoltam. De ha azt hiszi, hogy irányítani fog, nagyot téved.-mondtam magamban.

•Felnevettem, talán kissé túl hangosan is, hogy elnyomjam a feszültséget.

-Ez az éjszaka még hosszú, Dante. Lássuk, meddig bírod.

•Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd újra a tömegbe vetettem magam, hagyva, hogy a zene és a tánc körbefogjon. Éreztem, ahogy a szemem sarkából figyel, de most először örültem ennek. Valami játékos izgalom indult el bennem.

•A játék tényleg elkezdődött.

-P📖