2024.09.19.
A szél robajlása,
Akár a tenger.
A fülembe fúj,
És azt súgja menj.
Menj tovább.
Ne hátrálj meg.
De ne törd meg,
A hajnali csendet.
Feltűnés nélkül.
Sétálok, egyedül.
Csendes a táj.
És kihalt a város.
Egy lélek sincs az utcán.
Gyorsítom a lépteim.
Elég para idekinn.
De a szél csak zúg.
Suttogja, ez az út.
Suttog a fülembe,
Bár alig hallom.
Csak suhogás a nagy része.
De a lényeget értem.
Juss tovább.
Ne add fel.
Nem követ senki.
De hátra ne nézz!
Menj tovább!
Menj, míg bírsz.
Az álmod felé hajts!
És másban meg ne bízz!
YOU ARE READING
Életem korszakai
PoetrySaját verseim...remélem tetszeni fog nektek...kezdve azzal, ami életem első verse volt, és ahogy olvassátok tovább, úgy látjátok majd egyre jobban, hogy hogyan is fejlődöm ezen a költői területen, és hogyan éreztem életem bizonyos korszakaiban...
