2024.05.31.
Csillagos a nyári égbolt
a dűne feletti horizonton.
Felidézném, de olyan rég volt,
hogy hagytam, életem elraboljon.
Olyan rég volt.
Olyan szép volt.
Érzéseim mint az égbolt.
Tovaszálltak, mint egy fényfolt.
Új irányt vett életem,
nem kell hozzá lételem.
Éreztem a végzetem,
változtattam hát ezen.
Hiúságom végtelen,
tovább álltam féktelen.
Új célom a fényeken,
tovább álltam édesem!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Életem korszakai
PoesiaSaját verseim...remélem tetszeni fog nektek...kezdve azzal, ami életem első verse volt, és ahogy olvassátok tovább, úgy látjátok majd egyre jobban, hogy hogyan is fejlődöm ezen a költői területen, és hogyan éreztem életem bizonyos korszakaiban...
