2024.03.08.
Már korán fent voltam,
még álmomban is szorongtam.
Késő estig fent voltam,
aludni bizony nem bírtam.
Fáradt nem vagyok
koránt sem.
De nagyon félek
azt hiszem.
Soha nem volt hasonló,
összeomlok magamtól.
Túlzásba estem, azt hiszem,
de nem érdekel a végzetem.
Sok a feltétel, minek felelnem kell.
Tudok mindent, de agyam pánikra kel.
Rosszul vagyok, nem vitatom,
az életemet el nem hagyom.
Próbálok megnyugodni,
menni fog.
Átélem a holnapot.
Kérve kérlek, hagyjatok!
KAMU SEDANG MEMBACA
Életem korszakai
PuisiSaját verseim...remélem tetszeni fog nektek...kezdve azzal, ami életem első verse volt, és ahogy olvassátok tovább, úgy látjátok majd egyre jobban, hogy hogyan is fejlődöm ezen a költői területen, és hogyan éreztem életem bizonyos korszakaiban...
