Nargod, the White Dragon (A fehér sárkány)

1. fejezet Zoya

A fekete tinta szép ívben terült el a papíron. A sötét cseppek jelekké formálódott, a jelekből bizonyítékok lettek. A palota egyszerű, minta nélküli kövezetén megannyi kép hevert a véres áldozat tanújeleként, akit brutális kegyetlenséggel gyilkoltak meg. Megannyi kép és nyom várta, hogy a darabokból végre kialakuljon a nagy egész.

Zoya kezén nyomot hagyott a munka. Ezúttal nem bűnt kellett elvennie, hanem a bűn elkövetőjét lelepleznie. Fekete ujjain ezüst cseppeket hagytak hátra a különféle anyagok, melyek a kísérletezés során kerültek rájuk.

– Úrnőm – hangzott a sürgetés a háta mögül. Zoya alig észlelte, annyira belemerült a munkába. Az egyik vérminta azonnal elszínezte az üvegcsében lévő anyagot, amint belekerült. A zantikur arca merev maradt, kék szeme viszont felszikrázott, mint a tenger vize, melyen táncot lejtenek a napsugarak.

– Egy dolog bizonyos, kedves Nala. A jó munkához idő kell – emelte fel az üvegcsét, melyben nem csupán az ezüst anyag, a telihold fénye is csillogott. – De megnyugtatlak, megvan a tettes. Vezess eléjük! – tápászkodott fel a földről, és ekkor jött rá, minden porcikája fáj, elvégre az utóbbi három órát egyhuzamban végigdolgozta, és még csak fel sem tűnt neki. Nem éppen kodoralu-feleséghez méltón ült a hűvös kövezeten, igaz, a nyomozás sem feltétlen a kodoralu asszonyának való feladat, de ő élvezettel, és egyre nagyobb szakértelemmel művelte.

Szembefordult Nalával, aki nem bírta titkolni érzelmeit, melyek felsejlettek arcán. Főként rosszallást és aggodalmat látott, de a lány nem szólt egy szót sem. Zoya tudta, nem akarja elvenni az örömét, és persze a gyilkos lebuktatásának élvezetét.

Nala bevezette úrnőjét a trónterembe, ahol az egyszerű, farkasfejes trónon már ott ült Alexander. Előtte két férfi térdelt a kövön, valószínűleg már több órája. Látszott rajtuk, nem igazán rajonganak aktuális helyzetükért, de ez mégiscsak jobb, mint a bitó, ahová valamelyikük kerül.

A teremben kész sokadalom várta, hogy végre lezárják az ügyet. Nala azt a felszerelést cipelte a háta mögött, amivel nemrég végezte el a kémiai kísérletet. Az összes tekintet feléje fordult, és ő legalább annyira utálta a figyelmet, mint a legutóbbi alkalommal, amikor megküzdöttek érte a játéktéren. Már öt éve... Öt év telt el azóta, hogy Alexander kodoralu felesége lett, öt éve végez nyomozásokat, és zár le ügyeket, melyeket az LFB nem tudott, és amelyek a Farkasordító klán területén történtek. A palota archívumában talált rájuk, és jó néhány már több száz éves, így csupán passzióból fejtette meg azok rejtélyeit. Ez az első élő, hivatalos ügye. Belül apró hangyákat érzett cirkálni lénye minden szegletében. Izgatott volt, mert jól akarta csinálni.

Alexander meg sem mozdult a helyén, tekintete melegségével követte asszonyának közeledését, Zoya meghajolt előtte, majd a két térdeplő férfihez fordult.

– Azért gyűltünk össze ezen az éjszakán, hogy megvitassuk Shanmai és Verzhou úr ügyét – pillantott Zoya hol az egyik, hol a másik fekete hajú, mandulaszemű, szürke viseletben lévő férfire.

– Megadom a szót – jelentette ki Alexander, amit Zoya újabb meghajlással fogadott.

– Az már ismeretes, hogy Shanmai úr törvényen kívül járt – olvasta rá a férfire vétkeit. – Mindketten marhapásztorok, de egyedül Shanmai úr foglalkozott feketevágással. Eladta a marhahúst úgy, hogy nem fizette meg utána az adót.

– Kegyelem – vetette magát a földre a férfi, de Zoyát a marhák és a feketevágás érdekelte legkevésbé, sokkal inkább a gyilkos kiléte. Ezért hidegen folytatta: