Tudom, nincs semmi köztetek
Mégis érzem, szívem megreped
Amikor a közös képeiteket nézem
Pedig tudom, nem kéne.
Csak kínzom magam vele, főleg, hogy semmi közöm hozzá
A te múltad, a te életed, nem tartozik rám
Neked nem merem megírni mindezt, amit érzek
Inkább csendben elvérzek.
Hisz legszívesebben pengét ragadnék, amikor téged látlak
Mert szeretlek, de te a szívedet bezártad
Tudom, hogy csak vágyálom maradsz
Csak egy emlékkép maradsz...
Bánat járja át lelkem jeges a szívem
Heges kezemmel kezedért nyúlok
De te inkább gyorsan elhúzod
Némán rádnézek, próbálom szavak nélkül elmagyarázni
Mit érzek, már a könnyeimet se tudom visszatartani
Te meghallgatsz, lassan megfogod kezemet
Bár nem tudod, de ezzel felmelegíted lelkemet.
