Szívünk között csak a jég van
A magány a takaróm
Kérlek segíts rajtam
Olyan egyedül vagyok
Olyan egyedül vagyok.
Ha itt lennél felmelegítenél
A magány eltűnne, mint egy pillanat
Ha itt lennél, együtt lépkednénk
A lenyugvó nap alatt.
Ha egyszer eljössz és belenézek szemedbe
Úgy akarok érezni, mint amikor lenézek a mélybe
Szédülni a magastól, a boldogságtól
Csak húzd fel cipőd és induljunk elég távol
A világtól, mindentől és mindenkitől
A mélybe akarom vetni magam szerelmestől
Csak fogd a kezem kérlek, ne engedd el
Ugorjunk együtt a végtelenbe.
