Az élet vizén egy magányos csónak
Te vagy ki álomba ringat
„Árnyék” így becézed magad
De nem is tudod, lelked mennyire ragyogna.
Ragyogsz, mint téli éjszakán a hold
Ha itt lennél felragyogna lelkünk
Ha tudnád mennyit jelent, amikor itt vagyunk együtt
Elszállna minden gond.
Ha úgy érzed az élet túl szívtelen
Csak bújj hozzám, én nem leszek szívtelen
Ha összecsapnak fejed felett a hullámok
Csak nézz a szemembe, én mindent megmutatok.
Te vagy nekem a tűz
Az éltető levegő
A vágy, ami hozzád fűz
A megnyugtató erő.
