Általad én menten
Szobanövény-állapotba kerültem
Mivel nem jöttél, csak ígérgettél
Szavaid szépen elhitették
Velem, hogy jó vagyok
Hogy értékes is lehetek
De ez mind csak hazugság
Amin már csak nevetek
Szíved jég, szavad méreg
Csak te legyél itt még egy percet, kérlek.
Mondd, mit érezzek nélküled
Ha eltemet a félelem
Én még csak ébredezek
Egy álomból, mi végtelen.
Egy végtelen álom, miben te vagy a fény
Egy érintés, melyben te vagy a láng
Egy tűzvihar, amiben te vagy a jég
Egy éjszaka, melyben te vagy a vágy.
