Electric Dreams [Stray Kids ff.]

♪8♪

**8. fejezet: Az afterparty és az első csók**

A koncert után az arénában még mindig érezni lehetett az energiát, ahogy a rajongók lassan elhagyták a helyszínt. A *Stray Kids* és a *Nova Boys* tagjai egy privát terembe vonultak, ahol egy exkluzív afterparty várt rájuk, hogy együtt ünnepeljék meg a közös koncert sikerét és az *Electric Dreams* album bemutatását.

A helyiség meleg fényei, a zene lüktetése és a közvetlen hangulat hamarosan oldotta a fáradtságot, amit a fellépés okozott. A fiúk nevetve emlékeztek vissza a legjobb pillanatokra. Az asztalok roskadoztak az italoktól és harapnivalóktól, miközben mindenki felszabadultan ünnepelt. A *Stray Kids* tagjai közt vidám zsongás volt, és a *Nova Boys* is gyorsan feloldódott, ahogy együtt ittak és táncoltak.

Chan, aki általában az este vezérlője volt, most lazított. Egy csendesebb sarokba húzódott, ahol Sejun épp egy üdítőt kortyolt. Chan mosolyogva közeledett hozzá, leült mellé, és a többieket figyelve megszólalt:

– Hű, ez elképesztő volt ma este. Nem is álmodhattam volna jobbról.

Sejun féloldalas mosollyal bólintott.

– Igen, tényleg minden úgy alakult, ahogy elterveztük. A közönség is imádta. De nem csak a koncert volt különleges… a közös munka is elképesztő volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen mély kapcsolat alakulhat ki köztünk.

Chan mélyen Sejun szemébe nézett. Érezte, hogy a két banda közti együttműködés több volt, mint szakmai kapcsolat – valami sokkal személyesebb is kialakult az elmúlt hónapok során. Chan már régóta érezte, hogy vonzódik Sejunhoz, de most, ahogy ott ültek, és beszélgettek, valami megváltozott a levegőben.

Sejun egy pillanatra elhallgatott, mintha érezte volna a változó dinamikát közöttük. Az ünneplés háttérzaja mintha elhalványult volna, ahogy a két fiú közt a feszültség fokozódott. Chan halkan felsóhajtott, majd félénken megszólalt:

– Tudod, Sejun… te tényleg különleges vagy. Nem csak mint vezető vagy zenész… hanem úgy általában.

Sejun szemei egy pillanatra felcsillantak, ahogy elkapta Chan pillantását.

– Chan, én is pont így érzek veled kapcsolatban. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, valami megváltozott bennem. Nem tudom, hogy pontosan mikor kezdődött, de most már biztos vagyok benne, hogy többet érzek irántad, mint amit eddig magamnak is bevallottam.

A szavak között vibráló feszültség most szinte tapintható volt. Chan közelebb hajolt, és halkabb hangon folytatta:

– Nem tudom, hogy mi lesz ebből… de egy valamit tudok. Nem akarom, hogy megbánjam, hogy sosem tettem meg ezt a lépést.

Sejun nem válaszolt azonnal, csak mélyen Chan szemeibe nézett. A következő pillanatban lassan közelebb hajolt, míg arcuk szinte összeért, majd lágyan, szinte óvatosan megcsókolta Chant.

A csók rövid volt, de intenzív, tele elfojtott érzelmekkel, amelyeket hónapok óta magukban tartottak. Amikor elváltak, mindketten egy kicsit zavartan néztek egymásra, mintha nem tudták volna, hogyan is folytassák. De ahogy Chan elmosolyodott, a feszültség is oldódni kezdett.

– Ez… ez nagyon jó volt – suttogta Chan, majd halkan felnevetett, miközben Sejun is csatlakozott a nevetéshez.

Sejun visszahajolt, és ismét közel hajolva, most magabiztosabban megszólalt:

– Ezzel én is így vagyok.

A két fiú még egy ideig ott maradt, élvezve a pillanatot, miközben a többiek a háttérben ünnepeltek. A kapcsolatuk most új szintre lépett, és bár nem tudták, mit hoz a jövő, egy dologban biztosak voltak: egymás iránti érzéseik valósak voltak.

Az afterparty még órákig tartott, de számukra ez a pillanat volt a legfontosabb az este folyamán.