Electric Dreams [Stray Kids ff.]

♪18♪

**18. fejezet: Szórakozás a stúdióban**

A *Nova Boys* és a *Stray Kids* éppen a stúdióban dolgoztak az új közös dalon, ami mindenki várakozásait felülmúlta. A hangulat fesztelen és vidám volt, a tagok kicsit fáradtak voltak a sok próbától, de a zene és a barátság újra életet lehelt beléjük.

Min a zongorához ült, és próbálta megjegyezni az új dallamokat, de az ő figyelmét hamar elterelte a stúdióban zajló játék. Hyun és Jihun éppen egy pofon mesterkedést játszottak, ahol a vesztesnek a másiknak egy vicces vagy kínos táncot kellett bemutatnia.

– Most te jössz, Hyun! – kiáltotta Jihun, amikor Hyun elvesztette a kört. Hyun nevetve kezdett el táncolni, a többiek pedig hangosan nevettek.

Chan, aki éppen a szövegírással volt elfoglalva, felemelte a fejét, és egy pillanatra megállt.

– Mi a francot csináltok ti? – kérdezte, de a hangja inkább nevetésbe fulladt.

Sejun a háttérből érkezett, szintén nevetve, és felkiáltott:

– Hyun, ez a legrosszabb tánc, amit valaha láttam! Most már tényleg meg kell tanulnod egy lépést!

A nevetés eluralkodott a stúdióban, és mindenki a tánc középpontjába került. Chan, Min és Kyojae csatlakozott a mókához, és elkezdtek vicces mozdulatokat végezni, mintha egy koreográfiát mutatnának be.

Min rázta a fejét, és hangosan kiáltotta:

– Ki az, aki kitalálta, hogy táncversenyt rendezzünk? Szerintem nem ez a legjobb ötletünk…

Felvettek egy kis táncversenyt, ahol Chan, Sejun, és Jisung szemben álltak egymással, és megpróbálták leutánozni azokat a híres táncmozdulatokat, amiket mindannyian láttak a legújabb k-pop videókban. Mindenki fáradtan nevetett, és a hangulat egyre jobban oldódott.

A játék közben Sejun az egyik lépésnél véletlenül nekiment Chan-nak, és mindketten a földre estek, a nevetésükkel betöltve a stúdiót.

– Ezt biztosan nem akartad! – mondta Chan nevetve, amikor Sejun elkapta a kezét, hogy felhúzza magát.

– Igen, lehet, hogy egy kicsit ügyetlen voltam – felelte Sejun, miközben a haját hátra simította, és a két fiú megint csak egymásra nézett, ami mosolyt csalt az arcukra.

Ahogy az este telt, a zene, a nevetés és a barátság mindennél fontosabb volt. A közös munka csak még inkább összekovácsolta őket, és a móka és szórakozás pillanatai megmutatták, hogy nemcsak zenészek, hanem igazi barátok is.