I don't deserve you || JJ Maybank ||

Ismerős szemek

Mind vissza mentünk abba a helyiségbe ahol Chandler-ék vannak

Chandler felemelte a borítékot majd JJ felé nyújtotta

- üdv a fedélzeten - adta át Chandler

- jöhet is, köszönöm szépen - vette el JJ

JJ mellé léptem majd elvettem a kezéből

- figyelj csak, inkább elteszem, hogy ne legyen gond, jó? - mondtam mélyen JJ szemébe nézve

- rendben - tartotta velem a szemkontaktust

Mindig is bele tudtam bolondulni a kék szemeibe. Szerettem vele szemkontaktust tartani, azonban most zavarban voltam mivel a velünk szemben álló Chandler mosolyogva nézett ránk

- ti ketten jó páros vagytok - mosolygott - régóta vagytok együtt? - érdeklődött

- öhm...khm...mi nem vagyunk egy pár - néztem zavarodottan JJ-re majd Chandler-re

Chandler JJ-re nézett majd megszólalt

- azt hiszem ő ezt másképp gondolja

- mi? - zavarodtam össze még jobban - ezt meg hogy érti?

Chandler elmosolyodott azon hogy mennyire zavart lettem ettől a dologtól

- csak egy megérzés - pillantott JJ-re

JJ pár pillanatig csendben volt

- persze...persze - dünnyögte JJ majd megköszörülte a torkát - vissza térve...nem bánja meg, uram - rázott kezet JJ, Chandler-rel - a szavamat adom. Megbízhat bennünk

JJ már fordult volna meg indulás készen de Chandler megszólalt

- hé JJ, én hiszek benned - mondta

Kérdőn felhúztam a szemöldököm, tök rendes hogy hisz benne meg minden de...nem is ismeri ez így elég para

- köszi - bólintott egyet JJ majd mindenki elindult kifelé

Kivéve én. Az egyik festményt néztem Larissa-ról. Wes lányáról. Teljesen bele merültem a festménybe, és kattogott az agyam ezen az ügyön. Túl bonyolult. Viszont Larissa szemei nagyon ismerős volt. Mintha már láttam volna ezt a szempárt

Éreztem magamon Chandler és Wes tekintetét, elgondolkodva néztem kettejükre.

- okos lánynak tűnsz Olivia - szólalt meg Wes

Össze húztam a szemöldököm. Ezt meg hogy érti?

- hé Liv - érintette meg a vállamat JJ - minden okés? - kérdezte a szemembe nézve

A keze még mindig a vállamon volt, majd JJ-nek leesett hogy véletlen ott maradt a keze a vállamon mire azonnal elhúzta a kezét.

- igen...minden rendben - néztem mégegyszer utoljára Larissa festményére

JJ biccentett egyet Chandler-nek és Wes-nek majd együtt a többiek után mentünk.

**********

Mikor haza értünk, felmentünk az épített chilles helyünkhöz

- oké a hajó tervrajza alapján az lesz a legjobb ha itt úsztok be - karikázott be Pope a hajó helyiségét

- jó - vágta rá JJ

- és Genrette nem kamuzott a rekeszről, figyu! - kezdte Pope de abba hagyta mert hangokat hallottunk a lépcső felől

Majd megjelent...Nick

- te mit keresel itt? - csúszott ki a számon

Nick mindegyikünkre rá nézett majd a végén köztem és JJ között kapkodta a tekintetét

- beszélnünk kell - mondta

- oké...de most éppen mi is beszélgetünk - mutattam Pope-ra

Nick egy szúrós pillantást vetett rám, amit valószínűleg a többiek nem vettek észre.

- mindjárt jövök...- szólaltam meg majd lassan elindultam Nick felé

Nick-kel bementünk a házba azon belül a szobámba

- szóval? - vontam fel kérdőn az egyik szemöldököm

- a madarak azt csiripelték hogy ma JJ-vel voltál egész nap - mondta

- igen és? Egyik legjobb barátom, és te is tudod hogy amikor anyunál voltam akkor is minden nap beszéltünk - magyaráztam

Nick idegesen megrázta a fejét

- nem szeretném hogy itt töltsd az éjszakákat - mondta ki

- ühüm, mert ezt pont te fogod eldönteni - dünnyögtem

- igen! A vőlegényed vagyok! - emelte fel a hangját

- nem szabad akaratomból!! - kiáltottam rá

Nick ijedten nézett rám majd kinézett az ablakon a snecik felé. Gondolom meg akart bizonyosodni arról hogy hallották-e.

Mivel Nick arcvonásai megenyhültek, így arra tudok következtetni hogy nem hallották meg

- még egy ilyen..-kezdte de félbeszakítottam

- és mit csinálsz? Megütsz?! - emeltem fel a hangomat

- Liv! - kiáltott rám - Jó, lakj itt viszont ha meg tudom hogy JJ-vel csináltatok valamit megbántod te is és ő is.

Megforgattam a szemeimet

- elismétlem Olivia, hátha nem fogtad fel. Kerüld el JJ-t! - suttogta idegesen az arcomba - nem érdekel ha még mindig szerelmes vagy belé, te az én mennyasszonyom vagy!

A szemeim megteltek könnyekkel. Nick pedig indult volna ki a szobából de mikor az ajtóhoz ért megszólaltam

- te tetted ezt velem! - kiáltottam rá miközben eleredtek a könnyeim - te kibaszottul- kezdtem el sírni - te tetted ezt velem Nick - ismételtem el, a hangom elvékonyodott, erőtlen volt

- kérlek ne mondogasd ezt Liv, kérlek ne - rázta meg a fejét Nick, lehetett látni rajta hogy egy pici lelkiismeretfurdalása van

- kibaszottul elrontottad az életem! - kiáltottam rá sírva

Hosszasan kifújtam a levegőt majd Nick szemeibe néztem

- kérj bocsánatot, amiért elrontottad az életem!! - mondtam, de Nick nem szólalt meg - gyerünk...kérj bocsánatot - suttogtam erőtlenül

Nick nem szólt semmit.

- most pedig menj a hotelbe, hadd töltsek időt a barátaimmal ha már egész életem végéig veled kell lennem - mondtam majd kimentem a szobámból

És megláttam a fal mellett Saraht aki minden bizonnyal hallgatózott. Szólásra nyitotta a száját mire behúztam Kie szobájába mivel az volt hozzánk a legközelebb.

Nick nem tudhatta meg hogy Sarah mindent hallott.