Sajnálat

191 11 2
                                    


Megbeszéltük a többiekkel hogy átmegyek Sarahhoz. Először John B szeretett volna, de felvilágosítottuk hogy Sarah most egyáltalán nem kiváncsi rá.

JJ jött velem. Megálltunk a Cameron ház közelében, az egyik fa mellett.

- maradj itt, sietek - nyomtam egy puszit az arcára

Átmásztam a kőkerítésen majd elindultam a ház felé. Bekopogtam, semmi. Egyre hangosabban kopogtam majd Rose nyitott ajtót

- Olivia minden rendben van? - kérdezte

Látszott rajta hogy megviselte Ward halála.

- öhm...én megvagyok. De maga jól van? - kérdeztem mivel tényleg elég szarul festett

- hát mit is mondjak, nem hittem volna hogy képes lenne megölni magát... - csuklott el a hangja - gondolom Sarah miatt jöttél...nincs itthon

- ohh, esetleg nem tudja hogy hol lehet? - érdeklődtem

- sajnos nem - rázta meg a fejét

- rendben köszönöm - mosolyogtam biztatóan rá majd sarkon fordultam

A hátsó kapu tárva nyitva volt, szóval arra vettem az irányt mert közel van ahhoz a kapuhoz JJ.

- Liv! - kiáltott utánam egy hang

Bármikor felismerném a hangját. Rafe volt az. Gyorsabban kezdtem menni. Nem akartam beszélni vele, nem akartam látni őt. Undorodom tőle

- ne sétálj csak úgy el! - futott be elém, ezzel megállítva engem - oké, sajnálom! Nem kellett volna azt tennem, és nem is akartam csak nagyon feszült voltam.

- te is tudod hogy milyen nehezen bízok meg az emberekben! - kiáltottam rá

- nem minden férfi akit közel engedsz magadhoz rossz ember, akiben nem lehet megbízni- kezdte Rafe de félbeszakítottam

- komolyan Rafe? - kérdeztem flegmán - akkor te mi vagy? - mosolyodtam el gúnyosan

- én olyan vagyok aki ott van amikor szükséged van rám- magyarázta mire újból félbeszakítottam

- nincs szükségem rád! - mondtam szinte kiabálva - attól mert te flúgos vagy, szerinted szükségem van rád??? Undorodom tőled Rafe! - mondtam az arcába

Kikerültem majd elindultam a kapu irányába

- Liv... - mondta de nem fordultam vissza - LIV KÉRLEK NE MENJ EL! - könyörgött üvöltve utánam

Megtorpantam. A szemeim megteltek könnyel.

- apám meghalt - szipogta

Össze tört a szívem ahogy meghallottam a sírós hangját. Megfordultam

- mit vársz? Hogy azt mondjam részvétem? - horkantam fel - nem tudom hogy rémlik-e de Ward megölte az apámat!

Rafe bólintott, én pedig újból elindultam. Ő pedig újból elém futott

- te vagy az utolsó ember akivel beszélni akarok, komolyan mondom Rafe! - kiáltottam rá

- tudom hogy utálsz...tudom hogy utálsz- kezdte de félbeszakítottam

- megpróbáltál megölni! - emlékeztettem, mert kissé úgy tűnt mintha ő ezt elfelejtette volna

- tudom, tudom....- fogta meg a fejét, majd megdörzsölte az egész arcát idegesen

- hogy képzeled hogy ilyet próbálsz tenni vele? - hallottuk meg JJ ideges hangját majd megállt mellettem

- te mit keresel itt? - nézett rá értetlenül Rafe

Felváltva néztem JJ-re és Rafe-re

- jöttem megvédeni a barátnőmet mielőtt újra megpróbálnád megölni - vágta rá JJ

- nem akartam megölni! - kiabált Rafe, JJ-re

- vízbe akartad folytani! - kiabált rá vissza JJ

Láttam hogy Rafe egyre idegesebb lesz

- FEJEZD BE! FEJEZD BE MOST AZONNAL! - üvöltött JJ arcába

- miért nem ütsz meg?! - kérdezte idegesen JJ - gyerünk!

- JJ kérlek engedd el...- néztem JJ-re

- üss meg ahogyan bántalmaztad őt! - kiáltotta JJ

- JJ! - szidtam le

JJ rám nézett majd megrázta a fejét idegességéből

- Liv...én tényleg nagyon sajnálom - nézett rám Rafe - és annyira jó a kapcsolatunk- kezdte de félbe szakítottam

- hogy lenne már jó? Valószínűleg a középső nevemet sem tudod - ráztam meg lemondóan a fejemet

- ez becsapós kérdés, mivel nincs - mosolyodott el halványan Rafe

- Jane - szólalt meg JJ

- mi? - nézett Rafe meglepetten JJ-re

- Jane a középső neve - ismételte meg

JJ-re mosolyogtam, majd elsétáltunk Rafe mellett

- tudom mit tettem Liv, oké?.... - szólt utánunk - nagyon sajnálom! Tudom a múltat nem változtathatom meg de kérlek bocsáss meg! - nézett rám megtörten majd megfogta a vállamat amitől egyből össze rezzentem

- ne érj hozzá! - lökte meg JJ

Rafe majdnem elesett, de sikerült megtartania az egyensúlyát

- JJ nyugi - pillantottam rá majd Rafe-re néztem - folyamatosan azt hangoztattad hogy mennyire szeretsz. De ha szeretsz valakit azzal nem teszel ilyet.... - néztem Rafe szemébe

- sajnálom - tartott velem szemkontaktust Rafe

- én azzal semmire sem megyek - ráztam meg a fejemet - örökre traumát okoztál nekem - majd sarkon fordultam JJ-vel együtt

- LIV! BOCSÁSS MEG! - szólt utánunk Rafe megtört hangon ami miatt elsírtam magam

Sziasztok! Igyekszem írni a kövi részeket csak pár napja szakítottunk a barátommal és hát nincs sok energiám az íráshoz. De tudom mennyien szeretitek így írok ahogy tudok❤️ puszii❤️‍🩹

I don't deserve you || JJ Maybank ||Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang