Egy halálfaló lánya

A titkok kamrája: V.

- Sári kelj fel – mondta valaki.

Nyöszörögve a másik oldalamra fordultam.

- Kelj fel, mert a szemben lévő szobában most egy mentálisan instabil lény van és én nem akarok vele újat húzni – a mondat végére már elnevette magát Maja, mert, hogy Maja volt aki felébresztett.

Én is nevetve nyitottam ki a szemem.

- Azzal a lénnyel én se akarok újat húzni – keltem ki az ágyból.

- Hagylak öltözni – ment ki a szobából.

Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem és elraktam a ládámba az elővett dolgokat. Na, de, hogy fogom levinni egyedül. Kinyitottam az ajtót és pont akkor jöttek fel a lányok.

- Segítettek?

- Aha – Angelával levittük a ládámat, Maja pedig Gyömbért hozta.

Szerencsére időben oda értünk a pályaudvarra és már a 9 ¾ vágány felé mentünk.

- Hát majd akkor az iskolába találkozunk – köszönt el az óriás.

- Szia Hagrid.

Elindultunk a lányokkal a fal felé és egymás után be is értünk.

- Azt a – ámuldozott M.

A vágányon egy csomó varázsló és boszorkány volt ott a gyerekével. Az állatok és a beszélgetések kavarodása töltötte be az egész vágányt.

- Igen.

- Szálljunk fel – indultam el.

Egymásnak segítve felvittük a csomagokat és egy üres fülkét kerestünk, szerencsénkre találtunk is egyet. Felraktuk a csomagunkat és kiengedtük a cicákat a ketrecekből. Maja az ablak felé fordulva figyelte a tömeget. Lehet, hogy honvágya van? Aztán nyílt a fülke ajtaja így mindhárman oda figyeltünk.

- Sziasztok! Leülhetek már se hol sincs üres kabin? – kérdezte egy barna, kócos hajú lány.

- Persze – mondtuk egyszerre.

- Köszi – ült le Maja mellé – Hermione Granger vagyok – mutatkozott be.

A lányokkal egymásra néztünk.

- Én Maja Miller – kezdtük a bemutatkozást.

- Angela Williems.

- Sára Smith.

- Nagyon örülök.

- Mi szint úgy – ez után egy kis csönd állt be.

Ledobjam a bombát vagy ne?

- Te tudsz róla, hogy a muglik világában van egy könyv amiben szerepelsz?

- Hogy mi? – kerekedett el a szeme.

- Harry Potter és a bölcsek köve – csatlakozott be a beszélgetésbe Angela.

- Ez a címe – egészítette ki Maja – Először onnan tudtunk meg dolgokat a varázsvilágról.

- A muglik tudnak a varázs világról, de az nem lehet – na beindult a beszélgetés.

- Nem csak azt hiszik, hogy egy kitalált világ – nyugtatta An.

- És én is benne vagyok? – kezdett megnyugodni.

- Igen. Az okos Grifendéles aki Harry Potter barátja.

- Aki észre vette a csapó ajtót a három fejű kutya lábánál – szórakoztató nézni ahogy mindig egymás szavába vágnak vagy csak egymás mondatait fejezik be.

- Szóval azt is tudjátok – állapította meg – És még mit? – kérdezte kíváncsian.

- Meghallhattunk volna, vagy, ami még rosszabb, kicsaphattak volna minket – idéztem a könyvből.

- Tényleg ezt mondtam – hüledezett – Elolvashatom a könyvet? – kérdezte.

- Szívesen oda adnám, de nem hiszem, hogy értenéd, mivel más nyelven van.

- Oh. Milyen nyelven?

- Magyar

- Az az anyanyelvünk – megint ezt csinálják.

- Akkor több nyelven is beszéltek.

- Angolul és magyarul.

Mintha egy kicsit gondolkodott volna majd megszólalt.

- Nem láttátok Ront és Harryt? Mert én végig jártam az egész vonatot és sehol sincsenek.

- Nem – mondtuk egyszerre Angelával.

- Nem, de láttam vörös hajúakat lehet köztük volt Ron is – szóval őket nézte az ablakból.

- Remélem.

- Biztos csak elkerültétek egymást és valamelyik kabinban ülnek és valami fiús dolgot csinálnak – vontam meg a vállam.

- Igazad lehet.

Megjelent a büfés boszorkány és An vett nekünk csokibékát. Az út többi részét végig beszéltük. A vonat megérkezése után Hagridhoz mentünk, ő a többi elsőssel együtt elvezetett minket egy tóhoz. Csónakokba szálltunk, mellénk még csatlakozott egy vörös hajú lány aki mint kiderült Ginny Weasly. Nagyon nem beszélgettünk hanem a tájat csodáltuk. Megérkezve a kastélyhoz McGalagony professzor vett át minket az óriástól. Mi után a professzor belépett a nagyterembe halk, izgatott suttogás vette kezdetét az első évesek körében.