Egy halálfaló lánya

A titkok kamrája: X.

 Másnap mindenki erről beszélt és napközben kiderült, hogy Justin és Félig Fej Nélküli Nick támadás áldozatai lettek. Ez még nagyobb félelmet keltett hiszen mi tudna megölni valakit aki már amúgy is halott. A téli szünet eljövetelével alig maradtak páran a kastélyba. Mi a lányokkal több óra vonatozás után végre haza érhettünk. Anyáékkal nagyon nem beszéltem, hiszen tudom, hogy ők nem örülnek annak, hogy a Roxfortba járok. Mikor megérkeztünk olyan furán viselkedtek, mintha nem ismernének fel. A szobámba mentem és leraktam a komódomra Gyömbért. A szünetben ajándékokat vettünk meg családot látogattunk, aztán utazhattunk vissza a suliba. Mikor megérkeztünk azt kellett megtudnunk, hogy Mion a gyengélkedőn van. Ezért Potterék keresésére indultunk. Maja előre sietett.

- Sziasztok. Bocsi, hogy zavarlak titeket, de nem tudjátok hol van Harry és Ron? – értük be Maját.

- Miért keresitek őket?

- Csak meg akarjuk kérdezni, hogy mi történt Hermionéval – válaszoltam nekik.

- Mit érdekel egy Griffendéles egy Mardekárost? – na visszajövök a szünetről és már felhúznak.

- Mion a barátnőnk és nem kell azonnal valakit elítélni azért, mert más házba került – védett meg Angela.

- Látod ezt Georgie – szerintem már fejben elátkozta őket vagy legalább megillette őket pár szép magyar káromkodással.

- Tudjátok, hogy hol vannak vagy sem?

- A klub helyiségbe vannak..

- De ti oda nem tudtok bemenni.

- Lennétek olyan kedvesek, hogy szóltok nekik? – kérdezte reménykedve Maja, ő türelmesebb mint mi meg hát egy kicsit higgadtabb is.

Gondolkodás tetetek láttam, hogy Annél mindjárt betelik a pohár. Megint nyílt az ajtó és a kereset személyek jöttek ki.

- Jó, hogy jöttök a hölgyek titeket keresnek – rikkantották.

- Sziasztok. Mi történt Mionnnal? Ugye nem ő lett egy újabb áldozat?

- Nem. Csak megbetegedett – mondták.

- Ha csak beteg, miért nem látogathatjuk meg? – engem nem vertek át.

- Hogy titeket ne fertőzzön meg – ennél jobbat nem tudtak volna kitalálni?

- Oké, hát akkor sziasztok – húzott magával minket Hugrabugos barátnőnk.

- Hazudnak.

- Vagy csak valamit elhallgatnak előlünk.

- Vagy igazat mondanak és ti csak beképzelitek, hogy hazudnak.

Akkor is tudom, hogy nekünk van igazunk Angelával. Pár nap múlva Miont is kiengedték. Közeledett Maja szülinapja amire egy lila karkötőt vettem. Mivel a lila a kedvenc színe és a kis levelek pedig arra utalnak, hogy szereti a természetet szerintem tökéletes neki. Már láttam, hogy Angela oda adja neki az ő ajándékát. Én is oda sétáltam a Hugrabug asztalához.

- Szia Maja. Boldog szülinapot – adtam neki oda a kis dobozkát.

- Szia Sári. Köszönöm – kinyitotta – Ez gyönyörű.

- Örülök, hogy tetszik.

Együtt indultunk a terembe.

A kviddicsmeccs reggelén mindenki izgatott volt. Voltak olyanok, akik fogadásokat kötöttek, hogy melyik csapat fog nyerni. Reggeli közben láttam, hogy Hermione kiszalad a teremből. Utána mentem volna, de láttam, hogy már An megelőzött.

- Gyere menjünk a lelátóra – mondta Daphne.

- Jó.

Kimentünk a lelátókra és nem sokára a csapatok léptek pályára, a közönség ujjongva fogadta őket. Mikor elkezdődött volna a meccs McGalagony lépett a pályára. Beleszólt a megafonba.

- A mérkőzés elmarad! – a tömeg felmorajlót – Minden tanuló haladéktalanul térjen vissza a háza klubhelyiségébe ahol a vezető tanárok kihirdetik a további teendőket. Induljanak, kérem szaporán!

Ez nem jó. Láttam ahogy Maja leszalad, ezért én is így tettem.

- Ms. Miller.

- Igen professzor asszony.

- Kérem maga is jöjjön velem, ahogy ön is Smith kisasszony.

- Rendben – csöndben követtük McGalagonyt.

A tömegben kerestem barátnőimet, de hiába.

- Nem lesz örömteli látvány – szólt a tanárnő szokatlanul együttérző hangon, mikor a gyengélkedőhöz vezető folyosóra értek – Újabb merénylet történt... Hármas merénylet.

Az egyik ágyon egy ötödikes lány feküdt egy másikon: -Hermione – nyögte Weasly.

Próbáltam elrejteni az érzelmeim, de bekövetkezett amitől a legjobban féltem.

- An – sírt Maja.

- A könyvtár közelében bukkantak rájuk – szólt McGalagony professzor – Gondolom, nem tudnak magyarázatot adni erre. Mellettük találtuk a földön... – egy tükörre mutatott.

Visszamentem a pincébe, a szobámban siettem és a fürdőbe zárkóztam. Az ajtó mentén lecsúsztam a kőre. Kitört belőlem minden fájdalom. A szemeim előtt lebegett An és Mion kővé dermedt teste. A sok bántás amit a háztársaimtól kaptam az, hogy anyáék idegenként kezeltek engem. Azt kívántam bárcsak én feküdnék ott a barátnőim helyett. Csak sírtam.

- Sári – kopogott az ajtón Daphne – Sári kérlek nyisd ki az ajtót – nem válaszoltam.

Egy kis idő után távolodó lépéseket hallottam. Nagy nehezen felálltam és a tükörhöz sétáltam. A mosdókagylónak támaszkodva néztem szembe megviselt tükör képemmel. Megmostam az arcom és mély levegőket véve próbáltam megnyugodni. Kilépve a fürdőből az ágyamra dőltem. Behúztam a zöld baldachint és alvást tetettem. Hallottam ahogy szobatársam visszatér és csöndben ő is elkészülődik az alváshoz. Csönd volt az egész szobában csak a légzésünket lehetett hallani. Sok kínlódás után sikerült álomba sírnom magam. Reggel semmi kedvem nem volt az élethez. Daphne elhagyta a szobát majd mikor visszatért kihúzta a baldachint.

- Hallottam mi történt, de ez nem azt jelenti, hogy éheztetned kell magad.

- Hagyj békén – fordultam a másik oldalamra.

- Tudom, hogy nincs élet kedved, de Granger és Williems meg fog gyógyulni a mandragórák már nem sokára elég idősek lesznek ahhoz, hogy felhasználják őket. De Millernek szüksége van rád. Segítsétek át egymást ezen. Ma még pihenhetsz és sajnáltathatod magad, de holnapra össze kell szedned magad – tudtam, hogy igaza van – A könyvtárba leszek, hogy ha keresnél – bólintottam.

A nap folyamán annyit sikerült elérnem, hogy átöltöztem. Egyik étkezésen se vettem részt. Egy kicsit sikerült aludnom is, de ennek hatására este nem voltam álmos. Mi után meg untam a forgolódást lementem a klubhelyiségbe és a kandallóban a tüzet néztem. Lépteket hallottam, de nem igazán érdekelt. Egy kicsit megtorpant, utána leült mellém tartva a tisztes távolságot. Nem szólaltunk meg én még csak oda se néztem, hogy ki az. Mi után kezdtem ezt megunni felálltam és csak ekkor láttam kiült mellettem. Theodor Nott. Ő is Malfoy slepjébe tartozik, ott volt Dumbledor irodájában is. Már a lépcsőnél voltam mikor megszólalt.

- Sajnálom ami a barátaiddal történt.

- Ja majd el is hiszem, hogy érdekel kettő mugliivadék sorsa – ezzel ott hagytam.

Más nap az első dolgom volt megkeresni Maját.

- Hogy vagy?

- Szarul. Te?

- Én is.

Jó kis beszélgetés volt.  

(A fenti kép az ajándék)